Töredék…

Töredék…

És a tó partjára leraktam minden fájdalmam,

hogy a hullám mossa el.

Beletöltve egy erős üvegbe,

még véletlen se fojjon ki egy csepp se belőlem.

 

Tisztalappal akartam kezdeni a tegnapot,

de a holnap álma is te lettél.

Meg akartam fogni a reményed,

de délibábábként eltűntél.

 

Ki vinném a múltam, mint szomszéd a szemetest.

Letenném az ajtóba, kutasson ki keresett.

Találja meg benne szívem, akinek kell.

Vigye jó messzire, többé nem érdekel.

 

A tükörbe nézve néha elképzelem, ahogy mosolygok,

mikor az esőben vársz.

Elkéstem megint, de nevetve csak,

csókokkal reagálsz.

 

Majd másnap minden üres, csak a hideg ágy ölel.

Várom, hogy virradjon, a helyed még üres.

Távolból réved halvány mosolyod vissza.

Lelkemben a tüzet semmi sem szítja….

 

Kiemelt kép:https://www.vistanet.it/cagliari/2018/03/10/giovane-piemontese-lancia-bottiglia-un-messaggio-liguria-mesi-arriva-cabras/

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás