És a tó partjára leraktam minden fájdalmam,
hogy a hullám mossa el.
Beletöltve egy erős üvegbe,
még véletlen se fojjon ki egy csepp se belőlem.
Tisztalappal akartam kezdeni a tegnapot,
de a holnap álma is te lettél.
Meg akartam fogni a reményed,
de délibábábként eltűntél.
Ki vinném a múltam, mint szomszéd a szemetest.
Letenném az ajtóba, kutasson ki keresett.
Találja meg benne szívem, akinek kell.
Vigye jó messzire, többé nem érdekel.
A tükörbe nézve néha elképzelem, ahogy mosolygok,
mikor az esőben vársz.
Elkéstem megint, de nevetve csak,
csókokkal reagálsz.
Majd másnap minden üres, csak a hideg ágy ölel.
Várom, hogy virradjon, a helyed még üres.
Távolból réved halvány mosolyod vissza.
Lelkemben a tüzet semmi sem szítja….
Kiemelt kép:https://www.vistanet.it/cagliari/2018/03/10/giovane-piemontese-lancia-bottiglia-un-messaggio-liguria-mesi-arriva-cabras/