Töredékek

Töredékek

Csomó mindent szeretnék mesélni neked, de sajnos nincs rá lehetőségem. Félek, hogy egy hét múlva már annyira összefolynak a napok, hogy nem fogom tudni hitelesen elmondani minden élményemet.

A reptér.

Ideérkezve a reptéren magas, katonaruhás, fegyveres fickók sétáltak, makulátlan arccal és durva szemekkel. Rájöttem, hogy az egyenruhás emberkék a gyengéim.

Milyen Svájc?

Képzelj el egy világot háború és rombolás nélkül. Nem tudsz. Soha senki sem tudja elképzelni, amíg nem szembesül vele. Olyan ez, mint a szerelem.
Képzeld el azt, hogy van egy hely, ahol az elmúlt 400-500 év rombolását felváltja az építés, a hanyatlást a felemelkedés, a háborút a béke, a gyűlöletet a szeretet.

Na, ilyen Svájc.

Ragyog, mint egy szerelmes. Olyan, mintha minden apró része a valakié lenne, és az a valaki gondosan figyelne rá. Mintha minden apró kövecske és fűszál pont ott van, ahol lennie kell, okkal. 
Az emberek 400-500 éves házakban laknak, és talán az ükunokáik is azokban fognak majd.

Olyan érzés ebben az országban lenni, mintha hazajöttem volna.

Talán van, akit irritál ez a fegyelem, rend és csend. Viszont én egy tökéletes összhangot érzek Svájc rendezettsége és a bennem lakó káosz között. 

Ezért szeretem, csodálom.

Hihetetlen, hogy mennyire érezni lehet a két ember közötti köteleket, a szálakat, amik valaha összekötötték őket. Vagy csak egyáltalán találkoztak, valami más, különleges módon, szinte véletlenül. Talán majd rajtunk is látják egyszer az emberek, ha megfigyelik. Talán ott lesz valami. Talán nem. Talán nem is voltunk annyira véletlenek. Talán ez nem az a bolygó, nem az a világ. Talán egy semmiség csupán, ami most olyan valaminek tűnik.

Szerző:

Gagyi Rita
A nevem Gagyi Rita. Erdélyben lakom, és harmadéves orvostanhallgató vagyok. A hétköznapjaimat betöltik a mázsás atlaszok, a professzorok előadásai, a fehér köpeny a kórházi osztályokon. Szeretem a tudományt, a szilárd tényeket, a pontos magyarázatot minden kérdésre, és a leghatékonyabb megoldást minden problémára. De az életben nem minden fekete-fehér, és nem létezik minden kérdésre kielégítő válasz. Úgy a tudományban, mint a saját életemben folyton a válaszokat keresem a kérdéseimre. Örök álmodozó vagyok, szeretek hatalmas célokat kitűzni magam elé, és igyekszem önmagam maradni a sikerhez vezető úton. Ezért írok, ez az inspirációm: fejleszteni önmagam, megélni és megérteni mindent ami körülöttem történik. Több ember szeretnék lenni egyszerre: orvos, művész, irodalmár, utazó. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, és örömet lelni az apró dolgokban. Az írás egyfajta menedéket jelent számomra, az üres lap, a toll meg én. Szabályok nélkül.

Szólj hozzánk!