Töredékek

Töredékek

Csomó mindent szeretnék mesélni neked, de sajnos nincs rá lehetőségem. Félek, hogy egy hét múlva már annyira összefolynak a napok, hogy nem fogom tudni hitelesen elmondani minden élményemet.

A reptér.

Ideérkezve a reptéren magas, katonaruhás, fegyveres fickók sétáltak, makulátlan arccal és durva szemekkel. Rájöttem, hogy az egyenruhás emberkék a gyengéim.

Milyen Svájc?

Képzelj el egy világot háború és rombolás nélkül. Nem tudsz. Soha senki sem tudja elképzelni, amíg nem szembesül vele. Olyan ez, mint a szerelem.
Képzeld el azt, hogy van egy hely, ahol az elmúlt 400-500 év rombolását felváltja az építés, a hanyatlást a felemelkedés, a háborút a béke, a gyűlöletet a szeretet.

Na, ilyen Svájc.

Ragyog, mint egy szerelmes. Olyan, mintha minden apró része a valakié lenne, és az a valaki gondosan figyelne rá. Mintha minden apró kövecske és fűszál pont ott van, ahol lennie kell, okkal. 
Az emberek 400-500 éves házakban laknak, és talán az ükunokáik is azokban fognak majd.

Olyan érzés ebben az országban lenni, mintha hazajöttem volna.

Talán van, akit irritál ez a fegyelem, rend és csend. Viszont én egy tökéletes összhangot érzek Svájc rendezettsége és a bennem lakó káosz között. 

Ezért szeretem, csodálom.

Hihetetlen, hogy mennyire érezni lehet a két ember közötti köteleket, a szálakat, amik valaha összekötötték őket. Vagy csak egyáltalán találkoztak, valami más, különleges módon, szinte véletlenül. Talán majd rajtunk is látják egyszer az emberek, ha megfigyelik. Talán ott lesz valami. Talán nem. Talán nem is voltunk annyira véletlenek. Talán ez nem az a bolygó, nem az a világ. Talán egy semmiség csupán, ami most olyan valaminek tűnik.

Szerző:

A nevem Gagyi Rita, Erdélyben élek és fiatal orvos vagyok. Az könyvek egyfajta menedéket jelentenek nekem a zűrös hétköznapok zajában. A tudomány a lételemem, de hűen állítom, hogy művészet nélkül az emberi lét értelmét veszti. Szenvedélyem a költészet, a festőművészet és minden, ami lélektől lélekig ér. A kreativitás a mozgatórugóm, és szerintem soha semmit nem lehet elrontani – egy félrecsúszott ecsetvonás, egy oda nem illő hang tesz minket egyedivé.