Törékeny üvegvilág – ajánló az Anna Karenináról

Törékeny üvegvilág – ajánló az Anna Karenináról

Nem hittem volna, hogy valaha is egy ilyen klasszikus műről fogok mesélni nektek, vagy ilyet fogok ajánlani nektek, ugyanis nem tartottam szükségesnek egy-egy ilyen mű „reklámozását”; azonban most mégis úgy érzem, elérkezett az idő erre.

Hiszen bármennyire is vonz minden, ami szépirodalom, az orosz realistákkal és magukkal a neves nagyregényekkel mindig is hadilábon álltam, valamelyest ódzkodtam tőlük. Gondoljunk csak arra, hogy több száz szereplőt mozgat ilyenkor egy-egy író egy sok szálon folyó cselekményben.
Valahogy pont úgy éreztem, hogy ezek a nagyregények nekem túl „nagy” falatok, amíg nem szükséges nem foglalkozom velük, egyszer úgyis muszáj lesz, akkor meg valahogy átszenvedem.
Ez a muszáj nemrég el is érkezett a közelgő érettségivel együtt, bár megvallom, próbáltam így is rendesen elodázni a dolgot; hiába helytelenítem az ilyen hozzáállást.

Azonban miután 2 hétre ágynak estem mindenféle bajsággal, nem volt jobb dolgom, úgy döntöttem, itt az idő.
A cselekményt, ahogy sokan, én is előre ismertem, nem tartottam rossznak, bár féltem, hogy ez a tragikus történet majd engem is beránt és a sötét tónusok, amikkel Tolsztoj olyan szépen bánt, teljesen a hatalmukba kerítenek.
De nem így történt, sőt… Bár tény, hogy berántott, teljesen máshogy, mint ahogy én azt elképzeltem.

Forrás: pinterest.com

Mint már említettem, a könyv története rengeteg szálon fut, ha még egybe akarom valamennyire fésülni az eseményeket, akkor Anna Karenina és további 2 család életét, követi nyomon, akik valamilyen ismertségben vagy rokoni kapcsolatban vannak egymással. Megismerkedünk a korabeli orosz élet mindennapjaival, az elvársokkal, az emberi kicsinyességgel, a megbélyegzések súlyosságával, a féltéssel és a közhangulattal is. 
Számomra nagyon megdöbbentő volt az a bizonytalanság, amiben ezek az emberek éltek, hogy sok esetben mennyire csak a külsőségek számítottak, miközben odabenn sokszor teljesen más, vad csaták folytak, szinte egy törékeny üvegvilág volt az, ahol ők léteztek.
Kétfajta szerelem kerül bemutatásra, a heves érzelmeken és az érzékeken alapuló szerelme Annának és az ettől sokban különböző, valami mélyebb összeköttetésen alapuló szerelme Kittynek.
Bár a történetre jellemző egyfajta tragikusság és édes szomorúság, mindez nem elkedvetleníteni az olvasót, hanem elgondolkodtatja és egyben, bármily furcsa is, de gyönyörködteti. Egy olyan törékeny, finom fájdalmakkal festett gyönyörű világot álmodik elénk Tolsztoj a szavaival, aminek ábrázolásában az oroszok nagyon jók.
A mű az 1870-es évek Oroszországában játszódik, Tolsztoj korában, mikor is még erősen jelen vannak az évszázados konvenciók és berendezkedések, de már lassacskán elindul a változás az élet minden területén.
Fontos szem előtt tartanunk, hogy ebben az időszakban az új elgondolások publikálásának egyik legjárhatóbb és legelterjedtebb módja volt azok egy-egy irodalmi alkotásba szövése, amivel itt is sokszor találkozhatunk. Tolsztoj ugyanis saját véleményét, egy-egy témához való viszonyát felhasználva alkotta meg Levin alakját a műben.

De mit is adhat egy ilyen regény manapság nekünk?
Én kifejezetten sokat kaptam, hiszen ahogy ma is, akkor is azon voltak az emberek, hogy megtalálják a helyüket a világban, a boldogságukat és megőrizhessék, kivívhassák szabadságukat.
Tolsztoj rengeteg témát felhoz és boncolgat a történet során melyek minket is érintenek. Ilyen például az a kérdéskör, hogy hogyan is kell helyesen élni, boldognak lenni, meddig mehetünk el a szabadság keresése közben, mi is az igazi szabadság. De megismerhetünk álláspontokat és történeteket szerelem, hit és önismereti témákban is.
Ezeket a kérdéseket most is nap mint nap halljuk és megéljük, sőt, talán már néha sok is számunkra az a sok-sok tanács és információ amivel elárasztanak minket.
Tolsztoj nem feltétlenül akarja megmutatni nekünk, mit is kéne tennünk, vagy mi a helyes, hanem a szereplőinek élete során mutatja be az egyes utak nehézségeit és következményeit, bár meg kell hagyni, az olvasó számára egyértelműen kiderül, hogy a mű írója Levin életmódját tartja helyesnek.

Az egyik legjelentősebb mozzanata a regénynek számomra az volt, mikor Levin a földeken dolgozott. Mikor elgondolkozott azon, mit is csinál éppen, és azon szorongott, hogy minél jobban tegye azt, rosszabbul teljesített. Azonban minél inkább elkalandoztak a gondolatai és természetesnek vette azt, amit csinált, annál szebben tudott helytállni.
Nekem talán a tényleg rengeteg gondolat közül ez az egyik, amit tovább fogok vinni. De abban is biztos vagyok, hogy még jó párszor elő fogom venni ezt a történetet és újra olvasom a könyvet, hiszen nem véletlenül sorolják a remekművek közé.

De hát mit tegyek, mit?

Felelet nem volt, csak az az általános válasz, amit az élet minden bonyolult s el nem döntött kérdésre ad. Ez a válasz: éljünk a nap apró dolgainak, azaz felejtsünk. Álomba feledkezni, legalábbis a jövő éjjelig, lehetetlen; visszatérni ahhoz, amit a palack-asszonykák énekeltek, nem lehetett; az élet álmába kell tehát belefeledkezni.

– Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Szerző:

"Ha itt nem találsz, keress meg ott."