Történet a szerelem erejéről: Zakály Viktória – Szívritmuszavar

Történet a szerelem erejéről: Zakály Viktória – Szívritmuszavar

Elképesztően gyönyörű történet a szerelem erejéről, a nehézségeiről, a megannyi viszontagságról, amit át kell élnünk, mire rálelünk az igazira, majd próbáljuk megtartani, dacolni a világgal, hogy a mienk legyen, majd netán beletörődni, ha a harcunkat mégsem kíséri diadal.

„Láttam, hogy egyre közelebb hajolsz, tudtam, hogy most nem tudsz nemet mondani, azt csinálok veled, amit akarok, valahol a legbensőmben talán még élveztem is egy kicsit, hiszen ez volt az egyetlen pillanat, amikor mindenestül az enyém voltál, bármit tehettem volna veled, bármit, érted?”

Zakály Viktória művétől az ember libabőrös lesz, időnként felnevet, párszor elsírja magát, és a végletekig meghatja a főhősök szenvedése, fájdalma vagy éppen boldogsága. Én is érzelmi hullámvasútként éltem meg a fájdalmasan élethű, olykor felkavaró regényt.

Kép: moly.hu

Kép: moly.hu

Az egyetlen, amit szokni kell maga a stílus, hiszen a nem túl populáris, de annál egyedibb fűszerezéssel bíró E/2 történetmesélési mód mellett döntött a szerző, ennek minden előnyét kihasználva, ami olykor hátrányba csapott át, de mindenképpen kijelenthető, hogy felemelő utazást jelentett.

„De a szerelem az más, szerintem, egészen más. Az nem múlik el, nem változik át, nem csökken, nem lesz hidegebb. Ha nem látod, akkor is veled, benned van, ha nem ismered, akkor is tudod, hogy létezik, ha otthagy, akkor is tudod, hogy szeret. Pedig lehet, hogy sohasem mondta ki, soha nem ért hozzád, soha nem keresett, csak megtalált. De nem ízlik neki az étel, ha nem veled eheti, túl hangos a zene, ha nem táncolhat veled rá, és hideg a legmelegebb paplan is, ha nem te fekszel mellette. Azt hiszem, ez a szerelem, az igazi.”

A történet szerint adott a Lány, aki éveken át nem vette észre a Fiút (a nevek nem derülnek ki a könyvből) a főiskolán, majd miután végeztek, az utolsó közös egyetemi kiránduláson felfigyel rá. Lassan egymásba szeretnek, de mindkettejüknek párja van. A szerelem egyre nagyobb, erősebb, őrültebb, de a Fiú nem akarja elhagyni a barátnőjét, akinek túlságosan hálás a múlt béli kedvességeiért.

Kétségkívül felkorbácsolja az olvasók érzelmeit nem csak a regény, hanem a fő motívum is. Mindkét főhősnek van párja, akik szeretik őket, ők mégis egymásba szeretnek bele, egymást csókolják. Az érzelmeiknek képtelenek parancsolni, de eközben fizikailag és érzelmileg is megcsalják a párjukat. Vitákat generáló, felkavaró a regény ezen része, amit csak egy dologgal lehet magyarázni: a szerelem olykor váratlanul csap le ránk, és néha, amit addig szerelemnek hittünk, csupán szeretet. A történet erre világít rá, az én szememben legalábbis mindenképpen.

„…néha csak úgy gondolok ezekre a napokra, hetekre és évekre, mintha álom lett volna, sok kis szakadásszerű álom. Mint amikor alszol, és a fejedben számtalan esemény és cselekmény, kép és érzés váltja egymást, míg valójában nem történik veled semmi, de a világ addig is halad, míg te alszol, és mindenről lemaradsz.”

A Szívritmuszavar felvázolja a helyzetet a két fiatal között, majd megmutatja az útjukat, hogy milyen az életük egymás nélkül, miként próbálják feldolgozni azt a pár lopott pillanatot Csöngén.

A regény cselekménye kiszámíthatatlan, az események letaglózóak, a karakterfejlődés szívet melengető. Részemről telitalálat volt a mű, minden vitageneráló hatása ellenére (vagy éppen azért) lekötött, elgondolkodtatott, megríkatott és szórakoztatott Zakály Viktória debütáló regénye.

 

Írta: Mravik Tamás

Kiemelt kép: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/interju-zakaly-viktoria-7418.html

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.