Történet egy lányról, aki te is lehetnél

Történet egy lányról, aki te is lehetnél

Utána olvastam a statisztikáknak. Minden ötödik nőt bántalmaz a partnere. Ez Magyarországon mintegy félmillió nőt érint. A statisztikák szerint. De ez a történet most nem a statisztikákról szól. Ez a történet arról szól, milyen, amikor veled is megtörténik. Hogy milyen érezni, elnyomni, küzdeni, feladni, majd újra küzdeni, elengedni, továbblépni és harcolni a saját boldogságodért. Valódi történet, valódi emberekről és valódi érzésekről. Egy olyan lányról, aki te is lehetnél, aki én is lehetnék.

Az a szomorú igazság, hogy még egyetlen nővel sem találkoztam, akit ne bántalmaztak volna élete során a férfiak, legyen az verbális vagy fizikai. És itt most nem arra gondolok, hogy utánunk fütyülnek az utcán a kiéhezett, nadrágjukat mindig a kelleténél egy arasszal lejjebb viselő munkásemberek. Itt most arra gondolok, hogy már az óvodásokat is arra tanítják, hogy ha egy fiú meghúzza a hajad, vagy bánt, vagy beszól valami csúnyát, akkor biztos tetszel neki. Egy kicsit mélyebben belegondolva, talán ha nem arra nevelnénk a gyerekeinket, hogy egymást bántani a szeretet jele, akkor felnőttként sem viselkednénk így egymással. Akkor a nőknek nem kéne elviselni, hogy egy férfi beszól, fogdos, vagy agresszívan viselkedik. Akkor nem kéne feszélyezve éreznem magam, ha kint van a dekoltázsom, vagy szoknyát veszek fel, vagy erősebb a sminkem. Mert higgyétek el fiúk/férfiak, a nők 99%-a nem miattatok öltözik úgy, ahogy, egy szórakozóhelyre sem azért veszünk fel koktélruhát, hogy ti a nyálatokat csorgassátok. Nem, nem mi kérjük, hogy beszóljatok és nem, nem azért vesszük fel azt a feszülős piros ruhát, hogy rácsapjatok a fenekünkre.

Mindemellett nem győzöm hangsúlyozni, soha, semmikor, semmilyen körülmények között nem elfogadható, ha egy férfi bánt egy nőt. Akkor sem ha a felesége, akkor sem ha a barátnője, az apja, a testvére, akárkije. Akkor sem ha részeg. Akkor sem ha ő az atyaúristen.

És itt a bizonyíték, hogy bármennyire elfogadhatatlan, mégis megtörténik.

Meddig voltatok együtt?
– Közel három évig.

Ezalatt az idő alatt mikor volt az első alkalom, hogy agresszívan viselkedett veled? Nem feltétlenül fizikailag.
– Amikor először megcsalt, az fél év után volt. Amikor először viselkedett agresszívan az kb. egy év után volt. (Pontos dátummal emlékezett, mert az ilyet nem felejti el az ember.)

Ez miben nyilvánult meg?
– Sokat veszekedtünk. Amikor rájöttem, hogy másodszorra is megcsalt, nagyon összevesztünk, és megrángatott. Erre  én mondtam neki, hogy vége. De ő azt mondta, hogy én nem mondhatok ilyet, mert lány vagyok.

Elmondtad valakinek?
– Anyukámnak. Mert vele mindent megbeszélek. Ő tudott róla, de először úgy voltunk vele, hogy jó, ideges volt, azért bántott.

Mikor vált ez rendszeressé?
– A kapcsolatunk utolsó háromnegyed évében már mindennapos volt, a legkisebb dolgokból is.

Miért nem vetettél véget a dolgoknak?
– Sokszor megfordult a fejemben és sokszor mondtam neki, hogy nem akarok vele lenni már. Erre mindig az volt a válasz, hogy én nem mondhatom ezt, és nem tehetek vele ilyet. Mert lány vagyok. Meg azért szerettem is… Hiába szakítottam vele, soha nem éreztem azt, hogy ténylegesen vége.

Tehát nem tudtad lezárni, mert szeretted.
– Igen.

Milyen érzés volt egy olyan embert szeretni, aki mindig bánt?
– Igazából csak szerettem. Néha eszembe jutott, hogy miket tett velem, és olyankor magamba zuhantam. Olyan dolgokon veszekedtem vele, ami már jóval régebben történt, mert újra és újra visszajöttek az emlékek. Voltak kisebb kirohanásaim. Nem tudtam túljutni rajta. Nagyon sok mindenben korlátozott. Nem mehettem el a barátaimmal sehová, még kávézni sem. Főleg ha fiúkról volt szó. Nem is beszélhettem fiúkkal. Nem vehettem fel akármilyen ruhát. Teljesen elnyomta a személyiségemet. De ott volt a rózsaszín köd, és úgy voltam vele, hogy ez neki fontos, úgyhogy érte megteszem. Feláldoztam saját magamat, hogy neki jó legyen. És itt rontottam el.

Hibásnak érzed magad bármiben is?
– Annyiban érzem magam hibásnak, hogy hagytam, hogy befolyásoljon. Nem álltam ki magamért, hogy fogadjon el úgy, ahogy vagyok. Hagytam, hogy a saját képére formáljon. És hogy hittem, hogy meg lehet javítani ezt a kapcsolatot.

Jót is adott neked ezalatt a három év alatt?
– Jót is adott. Nagyon sok jót kaptam tőle. Nagy szerelem volt.

Megbocsátottál neki?
– Nem tudom… Azért, mert megcsalt talán igen. De a többi dologért, amit tett… nem tudom.

Nem baj, ha nem.
– Tudom… igazából elengedtem. De bennem maradtak a lelki sebek. Viszont mindig kibeszéltem magamból, mert jobb kibeszélni és nem fertőzni magamat. Eleinte nehéz volt róla beszélni, de ahogy egyre többet és többet beszéltem, könnyebb lett. Elkezdtem azokra a dolgokra koncentrálni, amik boldoggá tesznek, amik jót tesznek a lelkemnek. Apró lépések. Újra tudok találkozni a barátaimmal. Tanulok. Dolgozom. Ezek a dolgok segítenek.

Szerinted képes leszel valaha megbocsátani?
– Lehet, hogy igen. Ha vége lesz ennek az egésznek. (A bírósági ügynek.) De elfelejteni nem fogom tudni, soha.

Ez a történet egy csodálatos lányról szól. Most neki üzennék: te vagy a legerősebb lány, akit ismerek. Emlékszem, amikor még együtt dolgoztunk, megemlítettem neked (te talán már erre nem is emlékszel), hogy milyen szép pár vagytok, olyan boldognak tűntök. Lehajtottad a fejed és csak mosolyogtál, én pedig láttam, hogy ez a mosoly nem őszinte, de nem kérdeztem semmit. Miután megismertelek, elmondtad, hogy mindez csak a külvilágnak szól, és amúgy nem vagy boldog. Hogy minden közös mosolygós kép mögött, előtt, vagy után ott van egy veszekedés. Hogy nem tudsz kilépni ebből a kapcsolatból. Bárcsak előbb elmondtad volna. De tudom, hogy ez nehéz. És talán életed egyik legnehezebb döntése volt ezt elmondani, ezt meglépni. Minden tiszteletem a tiéd, mert ilyen bátor és erős lány vagy, aki 17 évesen olyan dolgokon ment keresztül, amiken 40 évesen is nehéz lenne… Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettelek, hogy megosztottad velem a történetedet. Hogy volt hozzá bátorságod, hogy a boldogságodért harcolj. Minden nap inspirálsz és erőt adsz nekem is, és remélem, hogy ha most ezt olvassa bárki, aki hasonló dolgokon megy/ment keresztül, akkor nekik is erőt fog adni a történeted. Mert számít a történeted. És számít a boldogságod. Én hiszek benned, és tudom, hogy egy napon minden jó amit a világnak adsz, vissza fog jutni hozzád.

További információk és tudnivalók a nők elleni erőszakról: http://nane.hu/erintetteknek/tudnivalok-a-nok-elleni-eroszakrol/

kiemelt kép: http://crimevictimlawyerusa.com/

Szerző:

“Mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni.” /Fodor Ákos/