Történetek az Ezer világból – ajánló George R. R. Martin Éjvadászok című kötetéről

Történetek az Ezer világból – ajánló George R. R. Martin Éjvadászok című kötetéről

George R. R. Martin neve az emberek többsége számára összeforrt a Trónok Harcával, illetve a fantasy történetekkel, pedig a hírneves szerző a horror és sci-fi zsánerben is szívesen alkot. Az eredetileg újságírónak készülő amerikai írótól ezúttal egy olyan novelláskötetet olvashattam, amely science fiction írásokat tartalmaz, ezek közül pedig több díjnyertes alkotás is található. Fogadjátok szeretettel az Ezer Világok univerzumának negyven-ötven évvel ezelőtt született, de a mai napig is izgalmas tagjait! Köszönöm ezt a tetszetős, kemény táblás borítójú könyvet az Agave Kiadónak. 

A kötet a Greywater-állomás személyzete című novellával nyit. A történet 1976-ben jelent meg először, így egy régi darab került leporolásra. A novella egy olyan bolygón játszódik, amelyek egy intelligens gomba uralkodik, amely az őt megfigyelő tudósok ellen fordul. A gomba megfertőzi és egymás ellen fordítja az embereket, a Trónok harcán nevelkedett olvasóknak nem okoz majd csalódást.

A következő 1980-ban írt darab a kötet címadó alkotása, az Éjvadászok. Ez a leghosszabb történet, tulajdonképpen egy kisregény. Az előző történethez hasonlóan ismét egy kutatócsoport indul útjára, hogy megfigyeljen egy hatalmas, ősi fajt és információt gyűjtsön róla. Kibérelnek egy űrhajót egy rejtélyes embertől, akiről szinte semmit sem tudnak, aki mellesleg sosem jelenik meg előttük teljes valójában. Ez éppen elég okot szolgáltat, hogy nyomozni kezdjenek a kapitány után, paranoia és rejtélyes halálesetek szegélyezik útjukat. Nem volt rossz történet, de még ezt sem éreztem az igazinak, valahogy a szereplők nem tudtak közel kerülni hozzám.

A Csillaglány (1976) az első olyan novella a kötetben, ami igazán megtetszett. Csillaglány csak egy átutazó (lenne), ám egy bolygó gettójában köt ki és rögtön erőszak áldozatává válik. Ott ragad. Hamar az értésére adják, hogy innen nincs kiút. Őt és úti társát felkarolja az egyik strici, aki megvédi őket, cserébe pedig a testükkel fizetnek. Az argo érdekes színt visz a történetbe, primitívvé és viccessé teszi a novella narrációját, amelynek talaján lassan kibontakozik előttünk egy bandaháború és egy nem mindennapi szerelmi szál.

A valóság káosz, elviselhetetlen, kívül esik téren és időn, anyag és energia nélküli, mérhetetlen, ennélfogva döbbenetesen végtelen és fojtogatóan zárt, hátborzongatóan örökké tartó, ugyanakkor kínosan röpke. A küzdők ebben a valóságban esnek fogságba; hét elme záródott egy telepatikus csírába, egy oylan intim gyülekezetbe, mely a legtöbbek számára elviselhetetlen.

Az üvegvirág (1986) lett a kedvencem, amelyből a fenti idézet is származik. Ez a történet egy olyan lényről szól, Tudásról, aki újabb és újabb testeket, személyiségeket tesz a magáévá és így halhatatlanná vált. Megrendezi az Elme Játékát fagyos kastélyában, amelyen csak páran indulhatnak. A díj egy vadi új test. Egy olyan kiborg is jelentkezik a versenyre, akiben szinte semmi emberi sem maradt, amely kétséget szül Tudásban, ám megmozgatja a fantáziáját, hogy az alak egy legendás, sokat megélt személynek vallja magát. Nem hisznek neki, ám a kíváncsiság győz, végül engedik versenyezni. Sok csavar, érdekes karakterek és motivációk kerülnek terítékre, miközben igazán érdekes világok tárulnak elénk a történet során.

A Féreg Házában (1976) egy olyan világban játszódik, amelyben a nép isteníti a férgeket. Férgekről nevezték el magukat, férgeket esznek, sőt az uralkodójukat is hosszú évek során féreggé operálják, hogy a népüket réges-rég megmentő óriás féreghez hasonlóvá váljon. Nagy lakomákat csapnak, ahol ott van mindenki, aki számít és ősi ellenségük húsát tálalják fel étekül. Eljön a vadász is, aki húst szállítja. A durva férfi összeszólalkozik arrogáns és ambiciózus főszereplőnkkel. A fiatal fiú úgy dönt, követi a vadászt, hogy végezzen vele, ám útja kalandosabbá válik, mint ahogy tervezte. Egy egész földalatti világot fedez fel.

Sötét, sötét alagutakban a kötet záró története és egyben a legrégebbi darabja is a maga 1973-as debütálásával. Rövidke sztori, amelyben két szemszögből követhetjük végig az eseményeket, és amikor összefut a két szál, választ kapunk arra, az ember mit tesz, ha interakcióba lép egy másik intelligens fajjal, amellyel egykoron közös ősökkel rendelkeztek.

Bár ez első két történet nem igazán fogott meg, az azt követő novellák nagyon tetszettek. Egy igazán színes univerzumba nyerhetünk betekintést, és a Martinra jellemző kegyetlenség is felüti a fejét hol egy bravúros csattanóval, hol egy éppen csak megkedvelt karakter halálával. A történeteken, főleg ha megnézzük az időrendiséget, érződik a szerző egyre kiforrottabb stílusa és szövevényesebb történetmesélése. Egyes novellák a sci-fi elemek mellett tartalmaznak egy kis fantasy vonalat is, hiszen a bolygók élővilágai mind-mind egy újabb birodalmat alkotnak, amelynek csak a fantázia szabhat határt. Elég vegyes a paletta, így aki kellő kíváncsiságot érez és nyitott Martin Trónok Harca előtti írásaiba is fejest ugrani, ne habozzon, az Ezer Világok történetei remek kis ízelítőt nyújtanak.

A kiemelt kép az Agave Könyvek promóciós anyagaiból való