Túl a holtponton

Túl a holtponton

„Holnap elmegyek futni!” – gondoltam többször is lelkesen. Bár az iskolában is utáltam mindent, ami hosszú távú futással volt kapcsolatos, valahogy úgy éreztem, hogy ez egy sarkalatos pont, amit le kell győznöm magamban. De a megvalósítás közben, valahogy mindig elvesztettem a hajtóerőt. Na jó, elég hamar feladtam, bár annyi mentségem legyen, hogy tényleg többször megpróbáltam. Nem találtam a ritmust és emiatt hamar eljött a holtpont és megálltam.

my-nightmares-about-losing-you.blogspot.hu

my-nightmares-about-losing-you.blogspot.hu

Az életben is vannak, sőt, lesznek olyan helyzetek, amikor úgy érezed, hogy megrekedtél. Nem biztos, hogy bármi különös jelét felfedezed ennek, de egyszerűen képtelen vagy mozdulni. Ez a jelenség a leglátványosabban pont a futásnál kerülhet előtérbe: a futó képtelen tovább haladni abban a tempóban, amiben addig. Elfárad, szétesik, sőt talán meg is áll, levegőért kapkod, a teste nem engedelmeskedik az akaratának. Senki sem értheti mi történik, csak ő maga. Ez egy belső küzdelem. Elmagyarázni magadnak, hogy ez csak pánik és képes vagy a folytatásra.

Az embernek több ilyen holtpontja is lehet az életében, ennek ellenére túl lehetsz rajtuk. Ezek csak képzelt akadályok, felmagasztalt problémák. Ezért nem is kell foglalkoznod velük nap mint nap, hiszen ettől nem oldódnak meg. Ez az egész csak egy szükséges rossz, ami továbblök, ki tudja hova? Becsüld meg ezeket a kis összeomlásokat. Rájöhetsz mi az igazán fontos, hogy közelebb kerülhetsz a céljaidhoz, álmaidhoz, akár csak egy kicsivel több befektetéssel és elérheted a célod.

Az élet megy tovább, nem állhatunk le, de vehetünk egy nagy levegőt. Ez mindenkinek jár. Egy percnyi gyengeség, hogy újra erőssé válhass. Kell a Lendület, amit csak ez a pont adhat meg újra. A küzdelem után egy teljesebb valódban térhetsz vissza, közelebb kerülhetsz ahhoz, akivé válni akarsz, csak erőre lesz szükséged, hogy elérd. Akkor talán már nem lesznek kérdések és félelmek. Csak annak a bizonyossága, hogy elindultál és nem kell már megállnod. Hit, hogy végig tudsz menni azon az úton, amelyet kitűztél magad elé. Csak haladni kell, különben sose éred el az álmaidat. Még a legrosszabb esetben is legalább meg kell őket közelítened, hogy lásd, hogy tényleg ezekre vágysz. Akkor az út is tiszta lesz, mint egy tavaszi reggelen, amikor finom illatú a levegő, csicseregnek a madarak, lágyan cirógatnak a napsugarak, és úgy érzed minden a helyére került. Bár lehet, hogy holnap pont nem ilyen idő lesz, én azért mégis csak elmegyek futni…