Túlcsordul

Túlcsordul

Mintha tudnám, melyik időben vagyok…

Ha tudnám, merre folynak el a napok…

Csak tudnám, hogy meddig töltöd még azt a vizes poharat…

Kicsordul, mint a maga pillanat.

Zavaros, ahogy múltunk és jövőnk ülepedik.

És mi csak nézzük, ahogy megtelik.

Telek vele én is, mégis

vágyom rá, hogy üríts ki,

igyál meg, törj szét engem,

a belsőmmel, nedvekkel együtt

ömöljek ki a konyhakőre.

Majd törölj fel, felejts el, ha tudsz.

Képtelen vagyok nem csordulni,

nem tele lenni színültig,

amíg beléd halok.

 

Kiemelt kép: www.wallpaperup.com