Túlparton

Túlparton

A túlpart, a túlpart úgy várom.
Ott semmisül meg minden álom.
Majd halkan súgom, itt vagyok,
Itt lehelem ki utolsó mámorom.

Majd remegve surran ki számon
Milyen ruha volt rajtad, és milyen lett volna
Hogy milyen fát ültetnék előre és hátra.
Hogy csak rajtuk lógjon a bánat és a hinta.

Utolsó kis szusszanásban
Kiejteném, mosolyod márvány minta.
És ott csuklana el fejem lefele
Tenyerem tenyeredben merevedne.

A túlparton, hol álmomban meghalok,
Megígérném hogy feltámadok,
Utoljára, akkor egyszer, hazudok.

 

A verset írta: Fodor-Nagy Gergely 

Kiemelt kép: http://wallpapercomputer.com/

Szerző:

Vendégszerkesztő
Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.

Szólj hozzánk!