Türelem

Türelem

“Meg kell várni egy angyal, vagy egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan úton vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések. Igazságok. Ez mind feléd tart lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon…” /Márai Sándor/

Talán te is vársz valakire, valamire. Vársz az igazira, egy jelre, a sikerre. Van, hogy megérkezett, és még sincs itt teljesen. Valami hiányzik. Valami, aminek idő kell ahhoz, hogy megszülessen. Te itt vagy. Te, akiről írtak sorsom krónikái, te, akire vártam akkor is, amikor nem tudtam, hogy létezel.

És még mindig várok. Várom, hogy beköltözz szívem üres szobáiba, amiket neked takarítottam ki. Várom, hogy ugyanúgy otthon érezd magad velem, mint én veled, mert nekem most már ott van az otthonom, ahol te vagy.
Várom, hogy ideadd magad, minden szépségeddel és szennyeseddel együtt. Várom, hogy levetkőzd a szégyent és a titkokat magadról, és meztelenül költözz bele a szívembe, hogy színes szeretetemmel felöltöztesselek.
Várom, hogy ne csak karjaid, de lelked is kitárd felém. Várom, hogy ideadd nekem a lelked egy darabját, mint egy nyitott könyvet, amiből olvashatok. Várom, hogy hozzám kösd az életed, miközben szabadon engeded magad velem.

Itt vagy, és mégsem vagy az enyém. De hiszem azt, hogy lassú hömpölygéssel közeledik felém a lelked. Hiszem, hogy minden nappal, minden öleléssel és minden mosollyal egyre közelebb vagy hozzám. Nem kérlek, nem rángatlak görcsösen magamhoz. Te itt vagy, és a lelked is közeledik, állandóan úton van felém.
Úton vagy, göröngyös, kanyargós úton a múltad és a jövőd között. Valami új és félelmetes dolog vagyok neked, valaki más, különböző álmokkal és tervekkel. És te is valami új vagy nekem. Várom, hogy megoszd velem az álmaid, és a tieid a sajátjaim lehessenek. Hogy ugyanúgy küzdjünk egymás vágyaiért, hogy ugyanolyan fontos legyek neked, mint te saját magadnak.

Várlak, egy angyal vagy egy szent türelmével, és közben virágokkal díszítem ki a szívem küszöbét, mert tudom, hogy nemsokára te is hazaérkezel.

 

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Gagyi Rita
A nevem Gagyi Rita. Erdélyben lakom, és harmadéves orvostanhallgató vagyok. A hétköznapjaimat betöltik a mázsás atlaszok, a professzorok előadásai, a fehér köpeny a kórházi osztályokon. Szeretem a tudományt, a szilárd tényeket, a pontos magyarázatot minden kérdésre, és a leghatékonyabb megoldást minden problémára. De az életben nem minden fekete-fehér, és nem létezik minden kérdésre kielégítő válasz. Úgy a tudományban, mint a saját életemben folyton a válaszokat keresem a kérdéseimre. Örök álmodozó vagyok, szeretek hatalmas célokat kitűzni magam elé, és igyekszem önmagam maradni a sikerhez vezető úton. Ezért írok, ez az inspirációm: fejleszteni önmagam, megélni és megérteni mindent ami körülöttem történik. Több ember szeretnék lenni egyszerre: orvos, művész, irodalmár, utazó. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, és örömet lelni az apró dolgokban. Az írás egyfajta menedéket jelent számomra, az üres lap, a toll meg én. Szabályok nélkül.

Szólj hozzánk!