Forrás:Weheartit
“Nehéz dolog elfogadni, hogy szükségünk van valakire. Elismerni, hogy egy másik személy létezése a boldogságunk egyik feltétele, hogy nélkülözhetetlen a jelenléte a túléléshez.”
Kapkodok az érzelem után. Most akarom, rögtön, mert ez szerintem csak így megy. Hisz a mesékben is így van megírva. Minden percek alatt, rózsaszín felhővel, szívecskékkel. Minden este úgy feküdtem le, hogy reggel, mikor kinyitom a szemeimet már szeretni foglak. Naivan hittem benne, hogy ez ilyen egyszerű. Csak úgy megjelensz a fejemben alkoholos filccel rajzolva és soha nem tűnsz el. Aztán reggel még mindig üres volt a jövő. Sokat sírtam azokon az éjjeleken, mert azt hittem a szememből kiolvasod az ürességet, amit te próbáltál kiszínezni. Nem láttam semmit előre, és ez elborzasztott. Kiabálni akartam, sikítani, hogy miért húzol előre, miért akarsz terelni. Mert te megfogod a kezem és húzol magad után a sok izmos hát között, én meg csak pislogni tudok. Olyan álmaimat váltod valóra, amiket már rég elfeledtem. Hogy lehet valaki annyira erős, hogy megtartson, és ne engedjen el, ha jön a vihar. Minden olyan előreláthatatlan mégis mágnesként működünk. Te pedig csak figyeled a rakoncátlan hajamat, a tétova tekintetemet és fogalmam sincs, mi az az erő, ami miatt minden egyes nap közelebb ülsz hozzám.
