Új év, új lehetőség – Mitől lesz más 2016?

Új év, új lehetőség – Mitől lesz más 2016?

Ismét eltelt egy év. Furcsa, minél idősebb vagyok, annál gyorsabban telnek az évek, mintha mostanában gyakrabban lenne január 1-je, vagy rövidebbek lennének a napok. Bárhogy is legyen, ez nem igazságos, szóval remélem ez az év végre elég hosszú lesz mindenre, amit eltervezek, mert időből valahogy sosincs elég.

A fogadalmakat nem szeretem, nem is szoktam egyet sem tenni, mert azok csak arra jók, hogy lelkiismeretfurdalást okozzanak, amiért nem tartottuk be őket, de terveim természetesen azért vannak. Ugyan nem kell új év, hogy belevágjunk valami újba, hogy elinduljunk a célunk felé, tökéletes alkalom akár egy átlagos hétköznap is rá, például egy átlagos szerda, de az új év talán nagyobb motiváció az új célokhoz. Szóval tulajdonképpen ez a cikk íródhatott volna bármelyik hónap, bármelyik napján, de végül is csak így év elején született meg.

Szóval én kezdetnek először is idén megkeresem a pozitívabb énem, mert valahol elhagytam az évek múlásával. Szerintem úgy a 24. életévem körül történhetett. Azóta pedig már majdnem 4 év eltelt, szóval ideje újra egymásra találnunk és összebarátkoznunk. Nyilván lesznek bőven hátráltatók, események és emberek is, akik vagy amik megpróbálnak visszarántani, és meggyőzni, legyek pesszimista, mert a pesszimizmus az új realizmus. Azonban én erős leszek, mert tudom, hogy optimistán minden könnyebb.

beautiful-drawing-for-be-happy

http://www.dailybackgrounds.com/

Miután egymásra találtunk pozitív énemmel megtanulom megszeretni ezt a felnőttséget. Bevallom, eddig nem vagyok elragdtatva tőle, monoton, unalmas és elég stresszes is. Viszont mikor majd újra optimista leszek, akkor már látni fogom benne a szépet is. Például, hogy végre idén talán tényleg belevágok az igazi önálló életembe. Amely persze szintén okoz majd sok fejfájást, de mivel nyilván sok előnye is lesz, így majd azok jól elfedik és maguk alá gyűrik a hátrányokat.

Miközben már nagyon élvezem, hogy nagyon felnőttem, nem feledkezek meg arról, milyen is kevésbé felnőttnek, de annál inkább őrültnek lenni. Persze nem a zártosztályt célzom meg, hanem azt az önfeledt szabadság érzését, mikor lehet egy kicsit megbolondulni, és egy kicsit élni úgy igazán érezhetően. Mindenesetre a megőrülést szigorúan a szabadnapjaimra vagy munkaidő utánra időzítem, mert ugyebár én már felelősségteljes felnőtt vagyok, és az állásom az eléggé szükséges a felnőttséghez.

www.huffingtonpost.co.uk

www.huffingtonpost.co.uk

Azonban a nem szabadnapokat – melyekből sokkal több van, mint a szabadokból –  is megtanulom kiélvezni. Nem hagyom, hogy legyűrjön a monotonitás. Mikor minden nap egyforma, az elég unalmas tud lenni, szóval igyekszem mindegyiket feldobni valamivel, ha csak egy kis aprósággal is, a lényeg, hogy minden nap egy kicsit más legyen, mástól szép, és mástól izgalmas. Megtanulom mindenből kihozni a legjobbat és meglátni az élet apró kis szépségeit is. Hiszen tele van a világ kicsiny csodákkal, csak meg kell tanulni látni őket.

Ha pedig már a csodáknál tartunk, akkor egy ilyen csoda a magazin is, és az is marad, az életem egyik kedvenc csodája. Mindig elégedettséggel tölt el, ha belegondolok, honnan és hogyan indultunk, és hol tartunk most. Rengeteg örömöt hozott már az életembe a Lendület, sok nagyszerű embert ismertem meg, és úgy gondolom, igazán jó közösséget alkotunk mi így együtt. Ráadásul ez idén csak még jobb lesz, ez biztos, hiszen ennél már csak feljebb és feljebb törünk. Elérhetünk bármit, csak hinni kell benne, hogy meg tudjuk csinálni…és miért te tudnánk?

Szóval új év, új lehetőségek és sok-sok terv, melyet mind megvalósítok, bárhogy rohan is az idő, én rohanok vele. Nem hagyom, hogy megint lehagyjon, kiélvezem minden percét. Ahogy az idő se, úgy én se állok meg, hiszen egy irány van csak, előre. Megállni pedig még korán van.

http://www.stopfryingyourbrain.com/

http://www.stopfryingyourbrain.com/

 

Szerző:

*"a narancsnak nincs szíve" bárcsak narancs lehetnék*