Új szerkesztőnk, Szilvi! – Ismerd meg!

Új szerkesztőnk, Szilvi! – Ismerd meg!

Horváth Szilvi eredeti, Lélekhatár című blogján közéleti, társadalomról és rólunk, emberekről szóló cikkeiben osztja meg véleményét az olvasókkal, remek stílusban. Üde színfoltja lesz szerkesztőségünknek. Olvassátok el vele bevezető interjúnkat! 

Miért jelentkeztél a Lendülethez?

Blogolok már néhány éve, gondoltam, ideje lenne kipróbálnom magam más felületeken is. Egy ideje figyelemmel követem a Lendület magazint, s mikor megláttam, hogy szerkesztőt keresnek, hát éltem a lehetőséggel. Jó dolognak tartom azt, hogy megpróbálnak teret adni amatőr szerzők, blogok bemutatkozásának. Ritka kivétel ez, az online magazinok világában.

Sorolj fel 5 dolgot, amit rólad mindenképp tudni kell!

Introvertált vagyok. Mindez mondjuk, az írásaimon egyáltalán nem látszik. Ebből kifolyólag szókimondó is vagyok – ami a szívemen az a számon. Cikkeimet is a „Van véleményem és ki is merem mondani” elv szerint írom. Gondolkodó ember vagyok. Kételkedem. Mindenben. És nem vagyok rest változtatni a saját gondolatmenetemen sem, ha azt tapasztalom, hogy az addigi elképzelésem már nem állja meg a helyét. Szenvedélyesen szeretek írni. Nem a másolós, beillesztős fajta szerkesztő vagyok. Igazi büszkeséggel csak a saját szerzeményeim képesek eltölteni. Mindezek mellett egy végtelenül érzékeny ember vagyok. Tele bizonytalanságokkal, kételyekkel. De már dolgozom rajtuk és szeretnék másoknak is segíteni, hogy a „gyógyulás” útjára léphessenek.

Mi az, amit az írás ad neked?

Egyre többen élnek azzal a közhellyel, hogy az írás egyfajta terápia számukra. Nem mondhatok mást én sem. Annyi kivétellel, hogy néha irtózatosan nehezen megy a dolog. Mármint óriási bátorság kellett még ahhoz is, hogy el merjem kezdeni. Ijesztő volt több ezer ismeretlen ember elé úgymond képletesen kiállni és hagyni, hogy elhordjanak ismeretlenül és okok nélkül mindenfélének… Az évek során megtanultam helyén kezelni a trollokat, a simán csak frusztráltakat és a valódi olvasókat. Így az én életemben az írás mára a legfontosabb tevékenységgé nőtte ki magát. Egyfajta szerelem ez is. Néha nagyon rosszban is tudunk lenni egymással. 

Mi az, ami inspirál?

Egy – egy pozitív visszajelzés. Szerintem hazudik, aki azt állítja, hogy őt ugyan nem érdekli mások véleménye. Ha soha senkitől sem kapnék pozitív megerősítést aziránt, hogy jól csinálom, amit csinálok, akkor valószínűleg igen rossz úton járnék. Nyertem már blogversenyen, kaptam olvasói köszönő levelet, de a verseimmel is értem már el eredményeket. A legnagyobb inspiráció, mikor számomra ismeretlen emberek is azt mondják: tehetséges vagy.

Ha oda utaznál, ahová csak akarnál, hová mennél? Miért?

A legnehezebb kérdés ez mind közül. Őszintén? Ha annyi pénzem lenne, hogy bárhova elutazhatnék, akkor digitális nomádként járnám a világot. A bakancslistás helyeim száma szinte naponta bővül, szóval felesleges lenne megpróbálnom kiemelni egyetlen egy helyet. Az írás mellett, az utazás a másik nagy szerelmem. Csak mivel az utazás némileg költségesebb dolog, így a világjárással lassabban haladok, mit az írással.

 

Szilvivel és inspiráló írásaival hétfőnként találkozhattok majd. Üdv itt köztünk! 🙂 

 

kiemelt kép: pixabay

Szerző:

Kazsimér Nóri
"Amikor életem végén Isten elé állok, remélem, hogy nem lesz semmiféle olyan kis tehetségem, amire azt mondhatná, hogy nem használtam ki." /Erma Bombeck/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás