Sokáig bolyongtam az életemben. Cikk-cakkban, hullámosan, párhuzamos és egyenes úton. Volt, hogy az új életnek csupán a küszöbéig jutottam el, épp csak beleszippantottam a levegőjébe, de hazugság szaga volt, tőlem idegen és tudtam, sosem lennék képes belepréselni a világomat.
A helyek, amelyeknek megadtam az esélyt, ideig-óráig gyönyörködtettek csupán, azok is csak azért, mert meg akartam találni az elrejtett csodáit. Az üzeneteit, ami miatt oda kerültem. Mikor úgy éreztem az utolsó cseppig magamba szívtam varázsukat, nem volt mit tenni, tovább álltam.
Van, hogy azért kell eljutnod egy helyre, hogy aztán eljuthass a következőre. Csak hogy elköltözz onnan, ahol már nincs keresnivalód. S hogy honnan tudod azt, hogy megérkeztél? Onnan, hogy foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá. Lehet barátságos, néha idegen és félelmetes, lehetnek nehézségei. De már nem azt érzed, hogy keresned kell egy újabb lehetőséget, hanem át akarod hidalni ezeket a problémákat.
Bár létezne egy hely, ahová megérkezvén azt mondhatnánk, most már csak a jó dolgok jönnek szembe velünk. Nincs így. Valójában mindenhol kihívásokkal kell szembe nézni. A kérdés csupán annyi, megéri-e. Akarom-e? Hozzám tartozik-e?
Bizonyára sokan elképzeltetek már helyeket, ahova szívesen befészkelnétek magatokat. Mindenkinek van egy álomháza napsütötte tengerparttal, erdő széli, vagy tóparti házikóval. Aztán a valóságban legtöbben egy nyüzsgő város forgatagában révedünk fel, bár a kozmopolita embereknek ez maga a mennyország.
Sok helyen éltem már. Ébredtem a tenger monoton, nyugtató hullámainak hangjára, madárdalra, síri csendre, és szirénákra. De ez a cikk nem erről fog szólni. Szeretnék segíteni abban, hogyan váljunk ismerőssé egy új városban.
kép: www.quotesgram.com
Berendezkedés
Számomra sokat segít, ha viszek magammal valamit, amihez kötődöm. Ami ott díszeleg a szobám falán, amire jó ránézni, ami erőt ad. Rendezzük be a szobánkat, a lakást. Tegyük otthonossá, de ne gubózzunk be. A kényelmünket szolgálja, viszont ne szippantson magába.
Nyitottság
Szerintem ez a legfontosabb. Nyitottnak lenni mindenre. Az emberekre, a környezetre, helyzetekre. Természetesen időbe telik, mire magabiztosan mozgunk, de már maga a felfedezés is őrülten izgalmas tud lenni. Minden utca megtételével egy-egy újabb bugyra tárul elénk a városnak. Eltévedünk. Útbaigazítást kérünk. Amikor a fővárosba költöztem, képes voltam egyetlen elvétett kanyar után gyakorlatilag elveszni. Ebből már sejteni lehet, hogy tájékozódó képességem a nullával egyenlő, viszont megfelelő humorral akár élvezni is lehet ezt az egészet.
Útvonalak
Hát igen, nagy tévelygő lévén az egyik legnagyobb feladatom ez volt. Kiismerni magam, minden értelemben. Kezdetben az útvonaltervező lesz a legkedvesebb barátunk. Vele fekszünk, megtervezve a holnapi célállomáshoz vezető utat, vele ébredünk, hogy indulás előtt jól az agyunkba véssük. Viszont, eljön a pillanat, amikor mi magunk bíráljuk felül, mert higgyétek el, lesznek jobb, kedvesebb, rövidebb utak. Az utakban pedig felfedezzük magunkat, észrevétlenül is a szívünkbe csempészik magukat gyönyörködtető vonalak, kellemes parkok, pompás kilátások.
kép: www.tumblr.com
Jó tudni
Igen, az alapvető dogokra gondolok, mint bevásárlás, posta, bank, gyógyszertár, stb… Mi, merre? Viszont érdemes egy kicsit arra is hangsúlyt fektetni, hol találsz olyan helyet, ahol csak úgy jól érzed magad, akár egyedül is. Engem rendkívül szórakoztat, ha leülök a parkban egy padra és figyelem az embereket, a gesztusaikat. Ha találok egy kedves, illatos kávézót és leülök az éppen aktuális könyvemet olvasni. Ha megnézhetek egy jó kis filmet a moziban. Az is lehet kihívás, hogy megtanuld élvezni a saját társaságod.
Új emberek
Ott állsz az idegen emberek forgatagában. Valahogy mégis úgy rendezi az élet, hogy az új hely mellett szegődtet melléd új ismeretségeket is. Egy olyan szituáció is segíthet, ha útbaigazítást kérsz valakitől. Itt is az egyik kulcs, a nyitottság, ami elengedhetetlen. Nem kell őslakosnak tettetned magad, talán pont egy ilyen alkalom hoz össze valakivel, akiben felébred a segítő szándék, hogy megismertessen az új környezettel.
Programok
Hasonló hasonlót vonz elv alapján akár lehet a hasonló program hasonló érdeklődéi körű embereket vonz taktikát is figyelembe venni. Ismerkedéshez nagyszerű terep lehet. Hogy, hogy nem, nekünk épp akad egy jó kis teadélutánunk, aminek az ajtajai nyitva állnak. Persze nem csak új lakosok előtt.
Monoton-Változatos
Persze, másfélék vagyunk. Egyesek a monotonitás hívei, a biztonság, a kiszámíthatóság a terepük, mások örökmozgók, kalandorok, a változatosság gyönyörködteti őket. Egy új helyben pont az a jó, hogy ebből valahogy mindkettő megvan. Mert már az elején lehet például egy kedvenc pékséged, ahol ha szerencsés vagy, kedves a kiszolgálás, egyszeriben törzsvendéggé avanzsálódsz, így megadja azt az érzetet, hogy felismernek. A kalandvágyók viszont nap mint nap új helyszínekkel színesíthetik palettájukat.
kép: www.tumblr.com
Mondj igent!
Az újra, a felfedezetlenre. Egy meghívásra. Válaszolj mosollyal a mosolyra és adj időt magadnak. Vessz el egy csodás lombkorona látványában, vagy egy impozáns épület részleteiben. Engedd bebizonyítani magadnak, mi mindenre vagy képes. Lépj ki a komfort zónádból, tekints az ismeretlenre kíváncsian, fürkészd az arcát, nézd meg, milyen lehetőségeket tartogat számodra! Higgy magadban! Légy szenvedélyes!
Nem hiába taktika sokaknál a mély vízbe dobás. Ilyenkor szembesülünk igazán önmagunkkal, képességeinkkel. A magunkra utaltság, a teljesítménykényszer és az e miatti izgalom olyan egyveleget képez bennünk, ami által még az eddig számunkra is ismeretlen tudásunk, egyszer csak a felszínre kerül. Minden nagy feladat, minden bátran megtett lépés, ami az ismerősön túlra vezet egyfajta megtapasztalása annak, milyen erősek is vagyunk valójában. Csupán a megszokott világunkban nincs szükségünk ezek hasznosítására. Az érzés, hogy megtettem, elbírtam, megoldottam akkora töltetet ad, hogy a végére legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Szóval rajta! Tessék meghódítani az új helyet!
