Univerzum

Univerzum

külvilág nincs,
egy saját univerzumot alkottunk magunknak.
egymás tükrei vagyunk, a magunk repedéseivel.
van, ami kikopik az ember életéből
– te bevésődtél a szívem falába,
kitörölhetetlenül.

lényed kitölti szívem is, nem csak napjaim,
s édes illatként ölel körül akkor is,
ha nem vagy itt.
én nyomokat hagyok nálad,
hogy emlékezz rám mikor nem érinthet kezem.
olykor ottfelejtett ruha vagyok, egy kiszáradt falevél
az asztalra téve vagy egy feclire írt “szeretlek” üzenet.

önző módon akarom, hogy gondolj rám,
hogy apró részletekről jussak eszedbe,
s érezd mennyire hiányzom.
félek attól, hogy egy percre is elfeledsz.

mikor a tenyerembe ragadt öleléseket számolom,
arra gondolok, hogy addig létezünk mi,
amíg úgy nézek rád, hogy azt kívánom,
bárcsak magamba ölelhetnélek.
amíg gyönyörűnek látod magunkat.
amíg mindketten egymást álmodjuk.

 

kép forrása: pinterest.com

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!