Tak, tak, tak…
Kattog a fogaskerék.
Tak, tak, tak..
Kattog az agyam,
egyszerűen nem hagyja abba..
Tak, tak, tak..
Megőrjít és lassan teljesen felemészt.
Hol a csend, ami néha teljesen megrémít?
Tak, tak, tak..
Keresem a békét, ami ma már csak alkalmi jelenség,
mert mint hegyeken végiggördülő leomlott zúzalék,
úgy üt szíven minden egyes pillanatban az agyamban mozgó fogaskerék.
Tak, tak tak..
Egyszerűen nem marad abba…
Tak, tak, tak..
Lassan elmarad a világ üvöltő zaja…
Tak, tak, tak..
Érzem, teljesen összenyom..
Tak, tak, tak..
Nem.. Ezt egyszerűen már nem bírom..
Tak, tak, tak..
Szívem lüktető ritmusa egyre halkabb.
Tak, tak, tak..
Tompulnak a fények..
Tak, tak, tak..
Halkabbak a hangok..
Tak, Tak, tak..
Most már csak ezt az egy zajt hallom..
Tak, tak, tak..
Már csak ez lüktet bent..
Tak, tak, tak..
Azt hiszem – teljesen elvesztem..
Tak, tak, tak…
Tak, tak..
Tak..
