Sztomy blogja fiatalos és lendületes, ugyanakkor friss és egyedi is egyben. A teljesen hétköznapi mondatoktól elkezdve az elgondolkodtatóbb írásokig minden megtalálható az oldalon. A norvég favágó, aki csak azt a fát vágja ki az erdőben, ami tetszik, és olyan technikával, ami neki megfelel. Ismerjétek meg egy kicsit jobban Sztomyt, és olvassátok el, a róla írt bemutató cikket is.
A blogod címében azt írod: norvég favágó-út egy alternatív jelenből a mi világunkba. Honnan jött az elnevezés?
Ez elég érdekes történet. Még amikor a blog.com-on írogattam akkor, valamikor – már nem tudom pontosan mikor – de történt egy kis arculat váltás, és akkor a “sztomy” megnevezés után, – végül is először – nevet kapott a blogom. Nem gondolkoztam rajta sokat és igazából arra gondoltam amit én csinálok: “út egy alternatív jelenből a mi világunkba“. Legalábbis én próbálok olyan történeteket, meséket, dolgokat leírni, ami itt annyira nem hétköznapi, és úgy egy alternatív jelenből “én” vagyok az út, a mi világunkba.
Aztán karácsony előtt, egy presszóba mentem ismerősömmel koncertre, és ott mondta, hogy abban az ingben ami rajtam van, úgy nézek ki mint egy norvég favágó. Aztán volt egy blognézet változás, de kicsit elmaradt, de most már befejeztem.
Végül maradt a régi cím mint alcím és lett a Norvég favágó cím. Amúgy kedvelem Skandináviát, és célom eljutni Norvégiába is.
Mi késztetett arra, hogy ilyen formában oszd meg gondolataidat a nagyvilággal?
Ez 2009-ben történt, mikor egy kapcsolatom végén, a lánnyal jóban maradtunk, és javasolta, hogy írjak blogot. Elején elég kusza volt, de utána valami olyasmiket írtam, hogy néha nekem is többször vissza kellett olvasom. Ő volt aki miatt elkezdtem, de utána meg ez volt a hely, ahol amit éreztem, próbáltam leírni hasonlatokkal, hogy ne nekem kelljen tovább hordozni.
Nyilvános naplóként tekintesz a blogra, vagy inkább egy bizonyos rétegnek szóló üzeneteket írsz?
Egy kicsit mindkettő. “Napló”-ként annyira nem nevezném, de vannak benne motívumok, és egyes rétegnek is szól, aki megérti, vagy tetszik neki. De sose volt tudatos hogy kinek, vagy minek. Én nem tudok a mindennapi történésekről írni, nekem az monoton, és eléggé unalmas. Főként egyes szám harmadik személybe helyezem az adott érzést és egy történeten végigvezetem, hogy én, hogy éltem meg egyes dolgot, érzést. Ezek között volt bánat, düh, vidámság, bizonytalanság is, és a végére mindig valahogy le tudtam zárni. Érdekes.
Sztomy
Hogyan történik nálad egy bejegyzés megszületése? Leülsz és írod, amit gondolsz, vagy inkább jól megfontolod, amit közölni szeretnél, és csak azután formálsz szavakat?
Sose gondolkozok rajta. Akkor mindig összekeveredik minden és elvész. Mostanság sokszor van olyan, hogy buszon ülök, vagy vonaton utazok,és eszembe jut valami, amit nagyon jó lenne olyan formában közölni, leírni a blogba, mert oda illene. Ilyenkor ugye nincs nálam semmi, és telefon kis jegyzetébe pár szóval le szoktam írni, de ha hazaérek, egy sornál többre sose emlékszem. Ezek annyira spontán jövő dolgok, hogy gondolkozni nem érdemes rajta. Egyetlen egy dolgot szoktam javítani, az meg a helyesírás. Mellé sokszor zene is társul, de elég ritkán mellékelem hozzá, hogy mi az amit az adott bejegyzés alatt hallgattam, pedig lehet, hogy sokszor az olvasónak jól jönne. Ezeket együttvéve, leülök és írom amit gondolok, ami jön, ami elrepül a gondolatsávom előtt, és gépelem a kezemmel amíg csak jön, jön és jön.
Arra kérlek, írj le egy általad választott mondatot. Lehet az egy idézet, egy szó, vagy egy saját magad által megfogalmazott gondolat. Áruld el nekünk, miért ezt választottad?
“A boldogság csak úgy igazi, ha megosztjuk valakivel.”
( Christopher McCandless)
Ez az a mondat, ami talán a legjobban jellemez engem. Hiszem ha mi boldogok vagyunk, az másokra is hat, és jó ha boldogak mások is.
Mivel foglalkozol a szabadidődben?
Még iskolába járok. Dolgozok mellette, és most kevesebb szabadidőm van. Régebben rajzolgattam, festettem, utána megfogott a videózás, és a fényképezés. Videózás az általános hobbi. A fotózás is, csak szeretnék majd egy fotólabort otthonra, hogy tudjak vele foglalkozni tovább. Koncertekre járok, fesztiválokra, túrázni, és utazgatni a világban. Mostanság kicsit kevesebb időm van ezekre. De szilveszter napján egy karcagi ismerősömmel találkoztam, és lelkesített nagyon, hogy ne adjak fel semmit, és küzdjek, alkossak, és használjak ki mindent, ami ezeket elősegíti. Ez igazán feldobott. Vannak projektjeim, de majd hamarosan elkészülnek.
Mi tesz igazán boldoggá? Mit jelent számodra a boldogság?
Én általánosan az emberek körében nagyon vidám és pozitív embernek nézek ki. Engem igazán boldoggá sok minden tehet, mindig helyzet függő. Lehet étel, lehet emlékek, valami közös tevékenység a természetben, egy cél elérése. De az emberek, akikkel kijövök, és velük lenni, az nagyon jó tud lenni.
Vannak olyan emberek, akiknek az élete, munkássága bármilyen téren befolyásol? Mi az, ami által tudnak hatni rád?
Néha a barátaim, vagy ha van párom, akkor ő. Ha nagyon el vagyok foglalva, akkor nem írok és van hogy havonta egy bejegyzés. Meg az is igaz, ha vidámabb vagyok kevesebb bejegyzés születik. De különösebben semmi más. Sokan mondták, hogy: hogy nem lehet az, hogy én nem olvasok könyveket.
Milyen viszonyban vagy önmagaddal jelen pillanatban? Miben szeretnél fejlődni, min akarsz változtatni?
Ezt a kérdést nem értem pontosan. Én jól vagyok magammal, talán néha kicsit lusta vagyok. A fejlődés meg magától jön, amúgy a szókincsemet kéne csak fejleszteni. Szeretem az új szavakat, és szeretek a szavakkal játszani.
Miért kezdtél el írni? Mi volt az a pillanat, ami miatt a gondolatokba öntött érzéseket papírra vetetted?
2009-ben kezdtem el, egy kapcsolat végén írni. Nem volt trauma, vagy ilyesmi. Csupán kellett egy hely ahol levezetem ezeket az érzéseket. Valaki kibeszéli minden nap az ismerőseivel, de nekem ez nem volt elég, kellett egy olyan ahol azt amit, és ahogy én átérzem, le tudjam írni. Hátha valakinek egyszer jól jön. Vagy nekem.
Sztomy
