Utazás Fantáziaföldre – beszélgetés Vavyan Fable írónővel

Utazás Fantáziaföldre – beszélgetés Vavyan Fable írónővel

Vavyan Fable (Molnár Éva) írónő 1956. március 20-án született Budapesten. Férjezett, egy fiú (Bánfalvy Zoltán) anyja. Írói nevét (ami a Bánfalvy Éva név anagrammája; melyben a családi név francia szó, jelentése ‘mese’) első könyve megjelenése, 1987 óta viseli. Tanulmányait a Dr. Pólya Jenő Egészségügyi Szakközépiskolában végezte; 1988-ig ápolónőként dolgozott.

Tizenegy éves kora óta ír, eleinte leginkább indiánregényeket, saját bevallása szerint azért, mert nem talált más elfoglaltságot.

Kedvenc írói – többek közt – Kosztolányi Dezső, Bohumil Hrabal, Kurt Vonnegut, Raymond Chandler, Rejtő Jenő, Márai Sándor. (Forrás: Wikipédia)

Stílusáról Fodor Ákos szavait hoztam el nektek:

„Hősei markáns egyéniségek, viszonyaik árnyaltak. Cselekményvezetése kiszámíthatatlan, lebilincselő, a történet vége felől nézve mindig logikus. Kritikusan fogékony a mindenkori aktualitások (technikai újdonságok, életmód-divatok, szellemi áramlatok, beszédfordulatok, viccek, pletykák stb.) iránt. Szituációs és nyelvi humora frappáns, pazarló, nemritkán bizarr. Lírája cukormentes, környezetkímélő. Politikus elme: a Mindenkori Veszélyeztetettek Nemlétező Pártjának fáradhatatlan szóvivője. Történeteinek erkölcsi és gyakorlati kicsengése illúziómentesen bizakodó és humánus. Érthetően legpopulárisabb író kortársaink egyike. Stílusa ujjlenyomat-szerűen egyedi, összetéveszthetetlen – ám (vagy éppen ezért) képes »folklorizálódni«: számosan élnek jellegzetes fordulatainak szándékos, de önkéntelen idézésével is.”  (Forrás: Wikipédia)

kép: http://www.fabyen.hu/hirek/oldal/36#

kép: http://www.fabyen.hu/hirek/oldal/36#

Gondolom, sokan nagyon szeretitek kicsiny országunk egyik legtehetségesebb írónőjét, Vavyan Fable-t, azaz Molnár Évát.
Tisztán emlékszem arra a pillanatra, mikor az első általa írt könyvet kezembe vettem. A Szennyből az angyal cím hallatán rögtön tudtam, hogy a regény olvasása közben rengeteg boldog pillanatot fogok átélni, és még annál is több könnyet fog arcomra csalni a nevetés. Már az első pár oldal után annyira magával ragadott a történet, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni.

Ezután jött a többi… A Habospitében Daliaval és koszorúslányaival Fertő Cityben kalandoztam egy eszeveszett leánybúcsú keretében, közben Kyrával és Vis Majorral nyomoztam, rejtélyek megoldása után kutattam. Egy másik történetben a Kriplikommandó tagjának érezhettem magam, és a dzsungelt jártam. Majd az Álmok tengerében egy hős Viadorral és egy cserfes leányzóval éltem át varázslatosnál-varázslatosabb pillanatokat.

Az a megtiszteltetés érte a Magazint, hogy Vavyan Fable interjút adott nekünk. Lássuk hát!

 

1. Mesélne kicsit a gyermekkoráról? Már akkor is fontos szerepet töltöttek be életében a könyvek?

Születésem után körbelaktuk a nagyszülőket, kalandos élet volt. Hatéves voltam, amikor a szüleimmel saját lakásba költözhettünk. Sokáig nem érdekelt a betű, aztán egy anyai pofon hatására felhagytam a mesélős kamuolvasással, és rákattantam a könyvekre. A világirodalom legjavát sikerült a magamévá tennem, hála az otthoni könyvtárnak, s ezt minőségileg értem, nem mennyiségileg. Az olvasás észrevétlenül tanított meg mindenfélére, például írni, szerkeszteni, de a helyesírásomat, életszemléletemet, morális felfogásomat is formálta. 11 éves koromban úgy döntöttem, a magam élvezetére írok egy regényt. Megírtam, majd még számosat, osztálytársaim örömére. És persze úgy maradtam. 

2. Sokan nem tudják, hogy Vavyan Fable magyar írónő. Hogy jött az álnév ötlete? És miért Vavyan Fable-re esett a választás?

Úgy jött, hogy Molnár nevű író már eleve volt, és két molnár egy malomban nem túl szerencsés. Amúgy is fiktív történeteket írok, úgy gondoltam, a nevem is legyen fiktív. A férjem vezetéknevéből és a keresztnevemből született a Vavyan Fable nevezet. A kiadóm főszerkesztője nem helyeselte a választást, azt mondta, szerinte ezt a nevet senki nem fogja megjegyezni.  Ám mert kockázat nélkül nincs reszkír, megpróbálkoztam vele. 

3. Milyenek voltak a kezdetek? Mesélne karrierjének első szakaszáról?

Kezdetben sok tanácsot kaptam arra vonatkozóan, hogy olvassak sokat, és csak azután írjak, ám mivel éjjel-nappal olvastam, inkább még többet írtam, jobbára a kukának. Addig-addig írtam, mígnem egymásra találtunk a VF-stílussal. A Mesemaraton című regényemet több helyről is visszadobták azzal, hogy ez senkit nem fog érdekelni, így járt a Kriplikommandó is. Nem ment könnyen, se gyorsan, de legalább nem ittasultam meg később a sikerektől. 

4. Mindig nagyon érdekes nevekkel, karakterekkel dolgozik. Mi inspirálja Önt a karakterek megálmodásában? És a nevek? A Halkirálynő elnevezést például mi ihlette?

A karakterek jönnek-mennek, nem kell megálmodni őket, felajánlkoznak megírásra, még ha eredeti modelljük nem is mindig örül ennek, feltéve, hogy magára ismer. Mire ugyanis a darthvaderes légzésű alkoholista keresztülmegy a lelki emésztőrendszeremen, akár kedves modorú, önfeláldozó házvezetőnő is lehet belőle. A nevek is rám akadnak, nem keresem, csak felismerem őket, ha szembejönnek velem. Sok esetben nem is kezdek el addig egy regényt, amíg a főhős v. hősnő neve nem talált rám. A Halkirálynő ősanyja a 3 kívánságot teljesítő aranyhal, természetesen.  

5. Van olyan műve, amely nagyon hozzánőtt a szívéhez?

Mindig az a legkedvesebb, amelyik éppen készül/elkészült. Legmélyebbről fakadt “szerelemgyerekeim”: Varázscsók, Jégtánc, Sárkánykönny, Tündértánc. 

6. Személyes kedvenceim (ha szabad ilyet mondani) a Habospite és a Kriplikommandó. Mesélne arról, hogyan születtek ezek a regények?

Leültem, és megírtam őket. 🙂 Már sokszor elmondtam, mert így van: írás tekintetében médiumnak érzem magam, a hőseim rajtam keresztül mesélik el a történetüket. Nem találok ki semmit, csak leírom a képzeletemre vetített filmet, és ideám sincs, ki vetíti, honnan. Épp ezért nem is tudok hivatali időben, 8-4-ig dolgozni, akkor írok, ha elvarázsoltnak, “kinyitottnak” érzem magam, ilyenkor semmi más nem érdekel, földi dolgok kíméljenek, senki ne szóljon hozzám, elhagyom a Föld bolygót. 

7. Mikor megkedveltem könyveit, a humor volt az, ami leginkább megfogott írásaiban. A való életben is jellemző Önre az ilyen mértékű humor, fanyar irónia?

Mostanában jóval kevésbé találom humorosnak a való életet, mint a fantáziásat. A fanyar irónia privátban is jellemez, s ha olyan közegben vagyok, ahol egyik jelenlévő részéről sem érzékelek negatív kisugárzást, jól oldódom humorban, derűben, vígságban. Mivel hiperérzékeny vagyok a másokból jövő jelekre, nem érzem jól magam az atomcsapás jellegű emberek társaságában. Sajnos egyre több lesz belőlünk, bár még nem értem, honnan jönnek. 

8. Elárulna egy-két dolgot a jövőbeli terveiről?

Továbbra is írok, mesélek, mindhalálig ez a terv. 

9. Mesélne a lovakhoz fűződő szeretetéről? Mit jelent Önnek a lovaglás?

Szabadság, szeretet, bizalom, meghittség. Nem szavakban megnyilvánuló, sőt: szavakkal ki sem fejezhető kapcsolat. Érzelemtenger. 
Meg persze rengeteg meló, áldozat, felelősséghegyek.

10. Mi az (a lovagláson kívül), ami kikapcsolja, szórakoztatja? 

Az olvasás és az utazás. Mostanában nem is kell gyakran elmennem otthonról, a jelenlegi életem is meglehetősen utazásszerű. 

kép: http://www.fabyen.hu/hirek/oldal/36

kép: http://www.fabyen.hu/hirek/oldal/36

Remélem, az interjúnak köszönhetően sikerült még közelebb hoznom a szívetekhez hazánk egyik legtehetségesebb írónőjét. Köszönöm neki a válaszokat, a közös munkát és azt, hogy időt szánt rám/ránk. Kívánom Önnek, tisztelt Írónő, hogy minél több mesebeli lényt keltsen életre, és hogy fantáziája ugyanúgy szárnyaljon, ahogy eddig. Sokat köszönhetünk a regényeinek!

 

Kiemelt kép: https://www.facebook.com/VavyanFableHivatalos
Photo by Hegyi Zsolt / Oldjawas

 

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/