Útjelző versek a mindennapokra – Interjú Baqais Ádámmal

Útjelző versek a mindennapokra – Interjú Baqais Ádámmal

Néhány héttel ezelőtt bemutattam nektek egy olyan fiút, akinek életének egyik legfontosabb része a művészet és annak gyakorlása. Baqais Ádám zeneszerzést tanul, hangszeren játszik, dalokat ír, grafikát tanult és emellett verseket ír. Számomra kicsit felfoghatatlan, hogy hogyan is van minderre ideje, de hát azt szokták mondani, hogy az ember arra szakít időt, amire akar. Közhely, de úgy néz ki tényleg igaz. Ha valaki valamit akar, akkor tesz is érte, hogy működjön. Úgy néz ki, Ádámnak ez sikerült.
Olvassátok vele készített interjúnkat!

1 . Mikor kezdtél el verseket írni?

A versírás nálam nem egy egyik napról a másikra elkezdett valami volt, sokkal inkább egy folyamat. Tizenhat éves korom óta írogatok, de eleinte – eltekintve egy-egy zsenge verses kísérlettől – prózát, prózaverseket írtam. 2012-ben egy kissé felfordult körülöttem a világ, változó korba értem, sok külső körülmény is megváltozott az életemben, ennek hatására naplót kezdtem írni, amit napi rendszerességgel vezettem. A naplómban önmagammal beszélgettem, vitatkoztam, önmagamat marcangoltam, analizáltam, próbáltam megérteni, ki vagyok, mi a dolgom, és mégis mi ez a zsivaj körülöttem, bennem, amiben élek.

 2. Mi az, ami leginkább inspirál?

Az inspiráció az útkeresés, a megbékélési szándék, a boldogság állapotának a közelébe való jutás. Mindig is tudtam, hogy az út rajtam keresztül vezet, a vers pedig jelzőtábla, ami eligazít.

 3. Milyen hatással volt/van rád és a környezetedre, hogy írsz és, hogy mindezt a cybervilágon keresztül osztod meg az emberekkel?

Van néhány mentorom, akiknek ha nem is gyakran, de rendszeresen megmutatom az időszakonként felgyűlt műveimet, édesanyám is nyomon követi a tevékenységemet, alkalomra, személynek szóló verseim is vannak, de különösebb érdeklődést a saját köreimen kívülről még sosem tapasztaltam – ezért is érzem magam általatok megtisztelve.

4. Mit jelent neked az írás?

Az írás számomra tükör, egy kicsit ütött-kopott, itt-ott berepedezett, de kíméletlenül őszinte tükör. Mikor írok, nem tudok hazudni, így minden egyes megírt vers után kénytelen vagyok szembesülni a valódi arcommal, amint elolvasom azt. Ebből számomra az következik, hogy az írás egy tudatállapot, ami eltér a hétköznapitól, tehát egyúttal kapcsolatteremtés is valami felettessel. Ezért van, hogy gyakran magam sem tudom, ki is az aktuális alany néhány művemben, és miután megírtam a verset, még elég sokat kell gondolkodnom rajta utólag, hogy valamilyen úton-módon eljusson hozzám az üzenet.

5. Verseid alapján úgy látom, hogy téged is nagyon sokat foglalkoztat a szerelem (úgy, mint mindnyájunkat). Mondd csak, ha két mondatban kéne megfogalmaznod, hogy számodra mi is a szerelem, az hogy szólna?!

Hogy mi is a szerelem, ez egy nagyon szép kérdés, és előre örülök, hogy a következő két mondatban meg kell fogalmaznom. Vonzástörvény, ami a nagy egészet, a mókuskerék belső égésű motorját folyamatos hevületben tartja, és összeköttetés, ami két egész között feszül meg, csatornát képez, és átjárást, menedéket nyújt. Az emberek közötti sok apró szerelem hozzáadódik az univerzális szerelemhez, ezért fényes a Nap, és ezért ragyognak a csillagok.

6. Mi az, amiről a legszívesebben írsz?

A szerelem, mint lefestettem, nyilvánvalóan kimeríthetetlen téma, ezért kikerülhetetlenül masszív részét képezi szerény költészetemnek, de írok politikáról, viszonyokról a világban, emberi kérdésekről, istenről – már ahogy én vélekedem minderről.

 7. Az íráson kívül van más művészeti ág, ami érdekel, foglalkoztat és közel áll hozzád? Ha van ilyen, mesélnél róla?

Nagyon is van más művészeti ág, ami foglalkoztat. Zeneszerzés szakos hallgató vagyok a budapesti Zeneakadémián, dalokat is írok saját szövegre, hangszereken játszom. Grafikát is tanultam egy évig, bár az inkább csak egy mellékvágány volt az életemben. Igyekszem minden lehetséges módon kifejezni magam, bár van bennem egyfajta kifejezési kényszer is. Ha nem lenne mit mondanom, nyilván nem „pazarolnám” az időmet alkotásra.

 8. Milyen könyveket olvasol legszívesebben? Van kedvenc íród/költőd? Van olyan mű, amiről azt gondolod, hogy mindenkinek meg kellene ismernie? Ha van, mi az?

Nem tartom magamat nagy olvasó embernek, sok fekete folt van a műveltségemben, a szépirodalom kevésbé köt le. Viszont sok filozófiai, spirituális könyvet elolvastam, és versesköteteket is forgattam. Weöres Sándor, József Attila, Eckhart Tolle, Popper Péter, René Descartes, Erich Fromm, Hermann Hesse nevei jutnak hirtelen eszembe. Ha a világon minden ember ismerné Weöres: A teljesség felé című művét, jobb világban élnénk.

9. Kaptál már olvasói visszajelzéseket? Hogy látja a Világ műveidet?

Mint mondottam, nem igazán kapok olvasói visszajelzéseket, a Világ tehát nem látja a műveimet.

10. Vannak írással kapcsolatos terveid a jövőre nézve?

Én egészen biztosan folytatom, nem is tehetek mást. Idővel szeretném nagyobb nyilvánosság elé tárni a verseimet, felkeresnék néhány kiadót, pályáznék itt-ott.

11. Mit üzennél a szárnyaikat bontogató művészeknek? Hogyan biztatnád őket?

Aki kezébe veszi a lantot, annak azt üzenem, akármit is csinál, akárhol is tart, ásson mélyebbre, ne elégedjen meg, mindig a lényeget ragadja meg, és ne beszéljen mellé. Álljon meg a tükör előtt, s ha elszédül, szakítson le egy almát a fáról.

 Köszönjük a válaszokat Ádámnak és további sok sikert kívánunk neki!

A vendég

A vendég mindig itt van velünk.
Mosolyából szabjuk az új időt.
Belelátni a szépség tengerét,
mint jéghegyen olvad a földi lét.

Háromszáz véres hátú ló
kirohanvást délnek dőlve száll,
szerelemnek hírét hirdetik-
maradéknak lenni nem muszáj.
Fentről az élet tündököl,
gyönyörűen görbül a téli táj.

Látom az összes árulót-
szeme rebben, békésen beszél,
keserűség marja a homlokát,
levegő lebeg ajkán, hangot ád.

Szabadulnak a számok a rácson át,
a karácsonyi vásár műsorát
idegyűlnek, s nézik a gyermekek,
mint szárnyal a felhő, s láss csodát,
seregestül tűzik az égre fel
seregélyek kóbor dallamát.

Eredetnek nincsen már nyoma.
Nyomorultnak lenni szóbeszéd.
Szeretettől szárad a széltető,
tovalibben a köddel szerteszét.

Hamarost hármasban harcolunk.
Haragunknak a harmat szab határt.
Hevenyészet hézagtágítás
hazatérvén hagyni a láthatárt.

Vakarod szúnyogcsípésedet,
lepecsételtették repjegyed,
kicsikordul a fáradt gőzhajó,
hisz a végén mindig győz a jó.

Ajánló: https://lenduletmagazin.hu/sokoldalu-muveszet-versek-az-elet-minden-mozzanatarol-ajanlo-baqais-adamrol/

Ádám versei: http://egyszemmagam.blogspot.hu/

Szerző:

"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/