Utoljára elérhető: 1 perce

Utoljára elérhető: 1 perce

“Utoljára elérhető: 1 perce. Csak villog a kék vonal. Hagyom, had villogjon. „Szia!” Nem. Nem írom le. Úgysem értenéd. Bele sem kezdek inkább. Úgyis sok lenne neked. Úgysem érdekelne. Villog a kék vonal. Akárhányszor a beszélgetésünket nézem, az utolsó otthagyott piros szív égeti a szemem. De te már nem mered leírni. Félre érteném. Lufiként szállnak fel a szívek, mikor megnyitom. Villog a kék vonal. Na jó, leírom. Na jó, csak jegyzetbe. Másolás, beillesztés. Törlés. Úgysem értenéd. Úgysem érdekelne. Villog a kék vonal. Kitöröltem a jegyzetet. Még 30 napig benne lesz a lomtárban. 30 nap tehát a szavatossági ideje az érzéseimnek. Villog a kék vonal. „Szia!” Nem. Nem írom le. Már megint zöld pötty van a neved mellett. De nem. Nem írom le újra. Úgysem értenéd. Úgysem érdekelne. Csak villog a kék vonal. Hagyom, had villogjon.”

Saját írás.

Kiemelt kép: https://static.wixstatic.com/

Szerző:

“Mindünk anyaga sugárzó lehetne, ha mernénk hasadni.” /Fodor Ákos/