Útravaló

Útravaló

A teher, mi nyakadon ül, mar és kínoz,
Ennyi vagyok én, aki szívedre mindig átkot hoz.
Szavaim gúzsba kötnek, melyeket egy láncra fűzve szorosan kapcsolok egymáshoz,
Felakasztok még egy-egy kilót a mindennapok súlyához.

 Néha nem látok mást a tükörben, csak egy törtető cafkát,
Ki ha kell, teljes erővel gázol szíveken és boldog életeken át.
Küzdök, harcolok, hogy a célba mindig beérjek,
De mindez hiába, hiszen nem érdemlem meg, hogy a boldogság édes mámora szívemhez elérjen.

a8d82475b0c4047984005b2718f0ee77

kép: pinterest.com

Hagylak, hisz kell, hogy tedd a dolgod Kedves,
De a függöny mögött várni fogok, hátha egy nap majd minden újra fényes lesz.
Szív, te bolond, már megint merre mész?
Minden hiába, hiszen a fájdalom egyszer majd úgyis felemészt.

Hagylak Kedves, tedd csak a dolgod, én itt leszek, ha már nem lesz több gondod,
El kell tűnnöm, hogy ne lássanak, ez most a legfőbb dolgom.
El kell tűnnöm, hogy ne érezzenek,
Mert szavaim gúzsba kötik a bizonytalan szívedet.

 S ha eltűntem – tudom én – egyszer csak nem hiányzom már.
De ha a feledés homálya elfedett, kérlek, néha mondj el értem egy imát.
Ha rendeződik a Világ, és valami véletlen folytán gondolsz még néha rám,
Gyere el értem, fogd meg a kezem, és az úton menjünk együtt tovább.

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás