Nevessek vagy sírjak?
Örüljek, ríjak,
Nem tudom, mit érzek,
Egyszerűen nem értem.
A rengeteg indulat,
Amit most kiírtam,
Köszönd annak,
Hogy az életem elrontottad.
Miattad sírtam,
Miattad elzárkóztam,
A te hibád, hogy élek!
A te hibád, hogy nem haltam meg!
Miért akarsz élve látni?!
Miért akarsz engem szeretni?!
Mire jó ez a sok érzelem?!
Nem akarok érezni többet!
Ennek most véget vetek,
Ezennel a fájdalomnak vége…
Rád hallgatok, elengedem,
Nem sírok többet.
Érted élek…
Akkor most gyere velem.
Elvezetlek egy helyre…
Kérlek, mondd mit érzel!
Egy tisztáson állok,
egyedül… Amott
egy világító torony,
A magány hatalom…
De ez az érzés rossz.
Sötét… Gonosz.
A távolban egy alakot látok.
Komor, mélabús. Az én vagyok…?
Igen, te vagy korábbról,
Mikor neked csak a magány volt,
De már nem lesz…
Bízz bennem. Vége.
Írta: Farkas Rebeka
Kiemelt kép: https://www.pexels.com/
