Vágy

Vágy

Kérdés! Mi a vágy?

Válasz! Mindenkinek más!

Nekem a tűz mi hirtelen fellobban, felégeti a bánatot s jóleső fájdalmat ad

Mi nem múlik, el csak néha lelankad, majd hirtelen izzani kezd s parázsa lángra kap

Feléget, mindent s nem parancsolhatsz neki, valóban szabad s mégis börtön fedi.

Tiszta tar tályon futó lobogó sörényű vad mén, szilaj paripa csupa kosz csupa vér

Maga a fertő, az elme mocska, mit jobb, ha rejt az ember, de benne ott van

Maga a pokol kínkeserve kénbűze, az ármány a tulajdon a fekete s zöld epe,

Valódi fájdalom, rettegés, keserves kínzó marás, maga az égő fáklya, az egyetlen fényforrás

Szíved s elméd szennye, mit sosem mondanál el, de motoszkál a gondolat s vágyod megélned

Az egyetlen öröm mi valódi testi érdem, tiszta-koszos, perverz, üres lélek.

Vágy egy test után mit kedvedre használhatsz, rázúdíthatsz bátran ezer féle átkat

Nem kell kímélned csak te szabhatsz határt, nem kell félned a lelked mélye feltárt.

Benned van, tudom pont, ahogy bennem is, ott van a kurva ki nem féli s élvezi.

Piszkos gondolatok végtelen tárházát rejted el, mert nem illő feltárni mit rejt az elme,

Nem illő mesélni hogyan kínoznád, ha kezedbe kerülne, hogyan tennéd magadévá s nem menekülhetne,

Hogyan álmodoztál róla miként érne a gyönyör…

Hogyan élvezel halkan mikor otthon vagy egyedül.!!!!

Mit tennél most ha szabad lenne bármi, ha nem kötne az erkölcs, a modor, vagy akármi?

Kire vetnéd magad ha bármit lehetne, mit tennél vele ha tudnád nincs ellene?

Érzéki érintés, finom, puha újjak, lágy simogatás, test a testbe bújva

Kusza végtagok, mámoros pillantás, egy kéz, egy arc, egy test, s elveszett a világ.

Megfeszül egy izom, nyelvek vad csatája, buja kéjes öröm, a világ összes csodája

Belemarkol, csókol, ellök, megölel… közel jön, visszatér, megért, feltüzel,

Megvéd, elárul, harcol, beléd lát,

Megfolyt, bezár, leköt, melléd áll.

Homályos elme vadul, ver a szív, megremeg a lelkem s mégis vadul hív,

Tudatra fátyol száll most a test mi él, egyetlen gondolat nő, nő s teret kér.

Megfertőz mindent s fekete a tiszta szövet, megritkul a háló s bejön a tar szelleme

Nyak, mell, has, combok.. lágyan csókol végig s görcsbe rándulok.

Megérinted, megfeszül, magadnak akarod, birtokba veszed megrendült hatalmú

Remegni szeretnél egy feszülő test alatt, vágysz rá tudom de az eszed visszatart.

Nem láthatja a világ lényed perverz voltát, így elrejted s versben zengsz ódát.

Sorokba rendezed mire igazán vágynál

S közben megéled a dolgot mintha nem is te volnál….

Kiemelt kép: https://algerno.com/Tijana/nemoj-da-mislis-na-mene

Szerző:

Simófi Annamari
Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás