Kérdés! Mi a vágy?
Válasz! Mindenkinek más!
Nekem a tűz mi hirtelen fellobban, felégeti a bánatot s jóleső fájdalmat ad
Mi nem múlik, el csak néha lelankad, majd hirtelen izzani kezd s parázsa lángra kap
Feléget, mindent s nem parancsolhatsz neki, valóban szabad s mégis börtön fedi.
Tiszta tar tályon futó lobogó sörényű vad mén, szilaj paripa csupa kosz csupa vér
Maga a fertő, az elme mocska, mit jobb, ha rejt az ember, de benne ott van
Maga a pokol kínkeserve kénbűze, az ármány a tulajdon a fekete s zöld epe,
Valódi fájdalom, rettegés, keserves kínzó marás, maga az égő fáklya, az egyetlen fényforrás
Szíved s elméd szennye, mit sosem mondanál el, de motoszkál a gondolat s vágyod megélned
Az egyetlen öröm mi valódi testi érdem, tiszta-koszos, perverz, üres lélek.
Vágy egy test után mit kedvedre használhatsz, rázúdíthatsz bátran ezer féle átkat
Nem kell kímélned csak te szabhatsz határt, nem kell félned a lelked mélye feltárt.
Benned van, tudom pont, ahogy bennem is, ott van a kurva ki nem féli s élvezi.
Piszkos gondolatok végtelen tárházát rejted el, mert nem illő feltárni mit rejt az elme,
Nem illő mesélni hogyan kínoznád, ha kezedbe kerülne, hogyan tennéd magadévá s nem menekülhetne,
Hogyan álmodoztál róla miként érne a gyönyör…
Hogyan élvezel halkan mikor otthon vagy egyedül.!!!!
Mit tennél most ha szabad lenne bármi, ha nem kötne az erkölcs, a modor, vagy akármi?
Kire vetnéd magad ha bármit lehetne, mit tennél vele ha tudnád nincs ellene?
Érzéki érintés, finom, puha újjak, lágy simogatás, test a testbe bújva
Kusza végtagok, mámoros pillantás, egy kéz, egy arc, egy test, s elveszett a világ.
Megfeszül egy izom, nyelvek vad csatája, buja kéjes öröm, a világ összes csodája
Belemarkol, csókol, ellök, megölel… közel jön, visszatér, megért, feltüzel,
Megvéd, elárul, harcol, beléd lát,
Megfolyt, bezár, leköt, melléd áll.
Homályos elme vadul, ver a szív, megremeg a lelkem s mégis vadul hív,
Tudatra fátyol száll most a test mi él, egyetlen gondolat nő, nő s teret kér.
Megfertőz mindent s fekete a tiszta szövet, megritkul a háló s bejön a tar szelleme
Nyak, mell, has, combok.. lágyan csókol végig s görcsbe rándulok.
Megérinted, megfeszül, magadnak akarod, birtokba veszed megrendült hatalmú
Remegni szeretnél egy feszülő test alatt, vágysz rá tudom de az eszed visszatart.
Nem láthatja a világ lényed perverz voltát, így elrejted s versben zengsz ódát.
Sorokba rendezed mire igazán vágynál
S közben megéled a dolgot mintha nem is te volnál….
Kiemelt kép: https://algerno.com/Tijana/nemoj-da-mislis-na-mene
