Vannak pillanatok, mikor minden összemosódik. Mikor nincs más, csak kábulat, meg ködpihék a szám szélében, hátul meg valaki adja alá a taktust egy félig kiürült kólás dobozon koppantgatva. Mi alá?
Csak az életem lüktet erre a ritmusra.
… Cz.Julcsi blogja ugyanis erről szól. Az életről. A sajátjáról, és ha egy kicsit belegondolunk, a miénkről is. Az írásait olvasva egyetlen szó karcolódott belém.
Vágyakozás.
Olyan ez a szó, mint Gombócartúrnak a csokoládé. Csak itt nem kerek, meg szögletes, vagy ideitavalyi, hanem kínzóvágyódás, beteljesült vágyakozás, várakozó vágyódás és a többiek.
Mindannyian ismerjük ezt az érzést. Julcsi sorai nem csak felszínre hozzák őket, hanem motiválnak is, hogy ezek a vágyak ne csak álmok maradjanak. Tennünk kell érte.
Néha úgy érzem, hogy a megfoghatatlant akarom megfogni, néha meg azt, hogy jeget ölelek, és mire felenged a karomban, engem magamat megdermeszt.
– Guy de Maupassant
A Fejezetek 2 éve barangol már írójával kézen fogva. Időközben nem csak az ő életéből kaptunk kézhez kiragadott pillanatokat, hanem megismertük a gondolkodásmódját, egy-egy témához való viszonyát, a vágyait… és ezek által talán kicsit őt magát is.
Én mindezekért csodálom a Julcsit. Rettenetesnagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki ki merjen állni és el merje mondani a véleményét, megmutatni magát, a történetét, még ha ezzel néha nem csak az erősségeire, hanem a gyengeségeire is rá kell mutatnia. “Felvállalni, aki vagyok.”
Szerintem ez a legértékesebb.
Cz.Julcsi
…és hogy mit tud adni a Fejezetek számunkra?
Nem csak általunk is átélt helyzeteket vagy érzéseket, hanem erőt is.
Erőt ahhoz, hogy mi is felmerjünk állni, bárhol vagyunk is, és lépni, nyitni mások felé.
Kimondani a véleményünket, vagy csak mesélni.
Mindenről.
Vágyakról, meg beteljesülésről.
Magunkról.
Róla.
Köszönöm a Fejezeteknek, hogy megmutatta, minden van benne, és mi minden van bennünk.
Nemsokára egy interjút is olvashattok Cz.Julcsival!
