Valaki, aki a hullámokon át tanít élni… Könyvajánlóval egybe kötött interjú Radnóthy Szabolcs íróval

Valaki, aki a hullámokon át tanít élni… Könyvajánlóval egybe kötött interjú Radnóthy Szabolcs íróval

Radnóthy Szabolcs neve ismerősen csenghet számotokra, méghozzá a néhány hónappal ezelőtti könyvbemutatójáról készült beszámoló kapcsán. Nos, én már elolvastam a magam példányát és mondhatom, továbbra is csak buzdítani tudlak titeket arra, hogy mindenki szerezze be a sajátját, ugyanis ez az a könyv, amit érdemes újra és újra elolvasni, méghozzá nem másért, mint azért az elszenderedett lendületért, amit néhanapján mocorogni érzünk magunkban, mégis, valahogy mindig elfelejtődik.

 

fekete-fehér

 

Az első pár oldal elolvasása után azonnal rokonszenvessé vált számomra és azonosulni tudtam a főhőssel, akivel forog a mókuskerék. Hétköznapi élete minden pillanata ismerősen csengett. Hiszek abban, hogy nem hiába kerülnek bizonyos könyvek a kezünk ügyébe és az sem véletlen, hogy mikor. 

Mindaz, ahogy kezeli a felismerést, amit szürke életével kapcsolatban tett, lehetne bármelyikünké, de ő itt mindenféle cifrázás nélkül le meri írni. Többnyire iróniával, megannyi mosolyra hangoló humorral megspékelve, ami aztán az egész könyvet jellemzi.

Hogy mi történhet, ha valaki többre vágyik a hétköznapok rutinszerű ismétlődésénél? Összeomlás. Mert a világ gépezete, -legalábbis ahogy mostanában működik-, nem hagyja egy pillanatra sem, hogy akár csak gondolatban is más vizekre evezzünk, ezzel kiesve a ritmusból. Akkor inkább “viszlát”-ot mond. Egyedül maradunk.

 

“Már nem volt semmim. Megfagyott bennem valami, a téli tájra pedig sötétség borult.”

 

De egyszer csak történik valami… A főhős pedig követve a megmagyarázhatatlan jeleket, ott találja magát a tengeren, mi pedig átcsöppenünk a valóságból egy még mélyebb valóságba. Mindabba, ami a felszín alatt rejtőzik, ami tudatosan, vagy tudattalanul mozgat minket, döntéseink, lépéseink megtétele felé. 

A tenger, mint az élet metaforája jelenik meg. Csendesebb napjaival, amikor csak ringat, amikor nap napot követ, szinte észrevétlenül és a nehezebbekkel, amikor óriási hullámok kerekednek. Megküzdeni vele olyan, mint magával az élettel küzdeni, azt megélni. Sorra jönnek az akadályok, de elég egy megfelelő eszköz (ez esetben szörfdeszka) és a hit (elsősorban önmagunkban), hogy legyőzzük. Hogy tudjuk, a nehezebb időszakok csupán leckék, amelyekkel szembe nézve csak még erősebbek és bátrabbak lehetünk.

 

hullám

 

A legérdekesebb pont az volt, amikor a helyes út megtalálásáról írt. A hármas: fej-szív-test. Hova vezet, ha a folyton kattogó eszünkre hallgatunk, és fogalmunk sincs, hogy van egy nagyon halk, ugyanakkor annál igazibb hang bennünk, ami vezérelne, ha végre lenne elég merszünk kitörni a klisékből, a magunkba magyarázott, vagy mások által belénk diktált elvárások alól. Ha hagynánk néha, hogy a csend körülöleljen és lenne bátorságunk valami sokkal ösztönösebb, sebezhetőbb, mégis valódibb vágy után menni. A szívünk sóhajai után. Egy kicsit elveszítve a kontrollt, átadni az irányítást valaminek, ami jó barátságban van a szívünkkel, mert abban a pillanatban, hogy eleget teszünk vágyának, mintha az egész mindenség összefogna, hogy beteljesítse azt. És végre azt érezhetjük, hogy élünk.

 

“A szív a magas, a fej a mély, a test a horizont. A szív megfoghatatlan, a fej megmagyarázható, a test megtapasztalható. A szív suttog, a fej beszél, a test pedig csinál. Éppen ezért amikor a “Merre?” kérdésre keresed a választ, akkor érdemes a szívedre hallgatni, a “Hogyan?”-ra adott válaszokat pedig hagyd meg a fejnek. Utoljára hagyd az evezést, hiszen valahogy el is kell jutni a kívánt helyre. Ez már a tested feladata…”

 

Ha a mozdulatlanságot -még ha csak egészen aprók is-, de lépések váltanák fel. Hiszem, hogy sokan érezzük azt a könyv elolvasása után, hogy “ez rólam szólt”, hiszem, hogy többen keresünk valamit az életben, mint azt gondolnánk. S aki keres, talál.

 

 

A könyvajánló mellett pedig interjúval is készültem, ami azt a célt hivatott szolgálni, hogy közelebb hozhassam hozzátok a könyv megálmodóját és megalkotóját, az írót.

 

Radnóthy

Mi késztetett az írásra? ( tekintve, hogy az eredeti szakmád nem rokonszakma )

Kamaszkorom óta hordozom magamban az érzést, hogy van bennem üzenet, ami meg akar szólalni. Keresi, kutatja a szócsövét, a formáját. Azt hiszem, az írásban találta meg magát. Legalábbis egy jelentős részét. Egyszer olvastam egy könyvben: “Ne halj meg a benned élő zenével.” Azt hiszem, ez a zene adja a késztetést.

Mennyi idő alatt született meg a könyv?

A történet megírása előtt egy éven át írtam egy blogot, kutatómunkaként. Egy adott kérdésen meditáltam, amikor időm volt rá. Jegyzeteket készítettem, rajzolgattam. Egyszer csak nem tudtam több bejegyzést írni, helyette megírtam a könyv első, és egy évvel később az utolsó bekezdését.

Miért pont a tenger közegét választottad mondandód kifejezéséhez?

Egymásra találtunk. Nem voltam különösebben szoros kapcsolatban vele, de a kutatómunka során valahogy belefolyt a gondolataimba a víz, a hullám, a szörf, és egyszer csak megláttam bennük a tökéletes hasonlatot. Azt hiszem az emberek nem szeretik, ha valami fehér és fekete. Az életet nem lehet tudományosan megmagyarázni. Ez tetszett meg a tengerben is. Onnan jöttünk. A vízből. De hogy kerültünk oda? Rejtély.

A való életedben is helyet kap a szörfözés?

Régóta szerettem volna kipróbálni, de sajnos Magyarországtól elég messze vannak olyan hullámok, amiken szörfözni lehet. A könyv felénél tartottam, amikor érezni kezdtem, hogy hiányzik valami. Konkrétan bizonyos részek megtapasztalása a történetből, és mint utóbb kiderült, az életemből is. Elfogott valami…nagyon távoli. Talán pont a tenger. Hívott, én meg úgy döntöttem, elmegyek Hozzá. Több, mint egy hetet töltöttem el Fuerteventurán Rigler Miki szörfiskolájában. Tanulságos volt.

Elsősorban kik azok, akiknek a kezébe adnád a könyvedet?

Ahogy az ajánlóban is áll: azoknak, akiknek egy lépés kell az ugráshoz. Akik haboznak. Akik egy helyben állnak. Akik félnek megmozdulni. És azoknak is, akik kíváncsiak egy izgalmas, mélyre menő kalandra a tengeren. 😉

Kik a legfontosabb irodalmi alakjaid, akik isnspirálólag hatnak rád?

Nagyon vegyes. Weöres Sándor, akinek a szavaiban ott az élet megoldása. Bernhard Schlink – A felolvasó c. műve. Puskin titkos naplója. Petőfi Sándor. Azok az írók, költők, akik egyszerűen, de mélységgel írnak, szenvedéllyel és reménnyel.

Mit tanácsolsz azoknak, akiknek nincs “szörfdeszkájuk”, de szeretnék megtenni azt a bizonyos első lépést?

Mindenkinek van szörfdeszkája, persze ez egy metafora. Hívhatjuk lehetőségnek. Én azt tanácsolnám, hogy ne hagyják ki a lehetőségüket az életre. Azzal főzzenek, amijük van, és törekedjenek a jobbra. Nincs szomorúbb annál, mint amikor öregkorában valaki azon kesereg, hogy élhetett volna. Múlt és jövő csak egy absztrakt fogalom, a valóságban nincs. Most van. Most kell megragadni az életet.

Számodra mi az élet értelme? Mit jelent élni?

Élni annyi, mint értelmet adni magamnak, a létezésemnek. Minden nap. Egyeseknek ez az, hogy felrobbantják magukat Allah nevében a piacon. Mások gyerekeket segítenek a világra. Bármennyire paradox, de mindkettőnek értelme van. Hiszem, hogy a világ békéje azon múlik, hogy elfogadjuk egymás értelmét.

Ha egy szóval kellene jellemezned magad, mi lenne az?

Kíváncsi.

Mik a távlati terveid?

Egyrészről megtenni mindent annak érdekében, hogy eljusson a könyvem azokhoz, akikhez el kell jutnia. Másrészről szeretnék a témájából egy rövid, 3 perces klipet forgatni. Iszonyúan vonz a film és a zene. Szeretném kipróbálni magam benne. Harmadrészt szeretnék még egy könyvet írni. Van egy másik üzenet is, ami formát akar ölteni.

Hogyan fogadta környezeted a könyv megjelenését, mi az, ami ennek hatására esetleg pozitív irányú változást vitt az életedbe?

Meglepődve, de szerencsére pozitívan. Egyre több visszajelzést kapok, fiataltól idősig, és magam is megilletődve hallgatom, hogy tetszik nekik a történet. Mindez arra biztat, hogy folytassam és hozzam ki magamból azt, amit lehet. Ezúton is köszönöm nekik!

Van valami, amivel bátorítanád azokat, akiknek még csak a fiókjuk mélyén lapul egy lehetséges könyv vázlata?

Azzal bátorítanám őket, hogy a könyv magától íródik, tehát nem kell túlgondolni, ellenben várni kell rá. Szóval a leghasznosabb tulajdonság, amit csiszolni sosem árt, az a türelem. Kár, hogy abból mindig kevés van. 🙂

 

Köszönöm az interjút és a lehetőséget, hogy belekóstolhattam Radnóthy Szabolcs világába.

Végszóként csak annyit mondanék, az én lelkemet sikerült elsodornia a tengerre és az általa megtapasztalt kalandos/misztikus utazás befejeztével úgy érzem gazdagabb lettem.

 

A szerző oldalát itt találhatjátok.

képek forrása: www.ahullamlovas.hu

 

Szerző:

Álmodozó vagyok, aki képtelen megmaradni a realitás talaján, mert a lelke magasabbra vágyik. Kereső. Utazó a világban és önmagában, nyitottan az egész mindenségre. Csak egy kis lélek, aki valahonnan ide pottyant, s ha már így esett, gondolta körül néz.