vallomás

vallomás

A lélek az nem szövet. Nem gyógyul. Az idő csak az elmét koptatja. Az új emlékek csak messzebbre sodorják a fájdalmat. De a lélek, az nem szövet. Nem gyógyulhat.

Felállunk, elesünk. Folyton, minden egyes nap. Nem tudom, hogy hogyan lehet az, hogy van akinek minden perce a túlélésről szól. Mások meg, meg sem értik. Néha még én érzem magam kellemetlenül. Megszólnak, mert nem vagyok elég erős. Nem látnak belénk. Mindenkinek meg van a maga keresztje.

Persze, hogy szép lenne azt hinni, hogy az egész itt létünk arról szól, hogy bármit megkaphatunk, mert mindent megérdemelhetünk. De ennél sokkal többnek kell lennie. A felszín alatt, mindenkit utol fog érni ez az egész.

Néha csak állok a tükör előtt és arra gondolok, hogy nem lehet, hogy a világ ennyi. Hogy csak így kicsinál. Megnyálaz, átlapoz, átrág, kiköp. Megalázva, meggyötörve. Bámulom a karikákat a szemem alatt. A szeplők helyét, amitől azt érezném, hogy majd kicsattanok az egészségtől a boldogságtól. De valami alattomos kobold vagy mumus, mindig tartogat valamit a zsebében, mikor megnyugszok, mikor csend lesz. A semmiből elromlik minden. Nincstelen leszek. Üres. Fásult üresség, Gyógyszerek. Nem látom át a napokat. Nem tudom, hogyan is kellene felállni. A szememet vizsgálom, hogy nem, ez nem lehet a vég. Nincs olyan, hogy nincs tovább. Döntéseket hozni, újakat. Újratervezni. Csendben. A legmagányosabb csendben. Megesküdni, hogy most jó leszek. Hogy most mindent másképp csinálunk. Hogy jobban hiszek. Úgy fogok hinni Istenben, mint még senki sem. Aztán zsibbadnak a karjaim. Nincs erőm. Nincs erőm már semmihez.

Nézem az embereket. Másoknak mitől működik, más mitől boldog, más honnan tudja, hogy merre is kell pontosan mennie.

tumblr_lvvuakaAoX1qa6uwoo1_500_large

Válasz igazából nincs. Mindenki mást bír el. Mindenki mást kap. Láthatatlan erők szajhája vagyok néha. Mikor gyenge vagyok. Ha erős lennék, senki nem táncoltathatná rajtam az ujjait.

A célok lehetnek csodásak. A kitartásod is végtelen. De fel kell készülni a veszteségekre, mert enélkül sosincs győzelem. Nem az egyensúly miatt. Nem az áldozattól működnek a dolgok. Egyszerűen nem lehet folyton győzni. Nem lehet azonnal a csúcsra jutni. Mindig meg lesz mindennek a böjtje. Mert mindent át kell élni, megtapasztalni. Minden fázist. De éppen ezért nyerhetsz a végén.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás