Valóra vált álom, Chäserrugg!

Valóra vált álom, Chäserrugg!

Szeptember 8, csütörtök.
Napsütéses reggel Bubikon Wolfhausen-ben.
Reggeli után, tíz óra körül autóba ülünk, és útnak indulunk Unterwasser felé.
Svájc.
Gyermekkori álmom volt eljutni Svájcba. Régen a szüleim sokat kirándultak itt, és mindig ámulatba ejtő sztorikat meséltek az emberekről- hogy milyen kedvesek-, a házakról, a kertekről, az alpesi tehenekről, a sajtról, a friss levegőről,a hegyekről…

img_1371

Na igen, a hegyek. Ez az a nap, amikor életemben először az Alpok magaslatainak emlékében hagyhatom túrabakancsaim mintás lábnyomát. Ragyogok az örömtől és izgalomtól, hogy ma kétezer méter magasból szemlélhetem ezt a “pici” világot.
Amikor a hegyekre gondolok, úgy látom őket a szemem előtt, mint évmilliók óta létező óriásokat, akik csendben üldögélnek a világ tetején. Mintha mind ismernék egymást, s mintha mind ismernének minket is. Több száz generációnyi apró emberke lábnyoma lakik az emlékezetükben, akik valaha megpihentek a hegyoldalaikon. Sóhajaikat, mosolyaikat és dalaikat örökre a sziklafalakba véste az idő. Minden valaha arra járó ember megosztotta a története egy darabkáját ezekkel a hegyekkel – és ezt teszem ma én is. Felviszek magammal egy történetet, felviszem a gondolataimat és problémáimat magammal, amik itt lent még olyan hatalmasnak tűnnek. 

img_1262

Alig várom, hogy a találkozás ezekkel hegyekkel valósággá váljon. Mint amikor valami nagyon fontos történik az ember életében: új iskola, új munkahely, állásinterjú. Nekem is legalább olyan sokat jelent ez a nap, és az autópályán megtett minden egyes kilométer közelebb visz ehhez az álomhoz.

Az út Unterwasser-ig körülbelül negyven perc. Alig tudok letapadni az autó ablakáról. Rétek, dombok, legelők suhannak el a szemem előtt. Egy kicsit úgy tűnik, hogy itt a zöld az még zöldebb, mint otthon. Próbálok minél több képet az emlékezetembe vésni ezekről a gyönyörű tájakról, miközben az autó sebesen gurul.
Fehérre meszelt házak fekete gerendákkal, ezer meg ezer színben játszó virágok az ablakpárkányokban. Alacsony kis kerítések, mögötte foltos bocik reggeliznek. És ez még csak a kezdet…

A helybeliek tudják, hogy nem mindegy, hogy mikor megyünk fel a hegyre. Vannak napok, amikor gyönyörűen süt a nap, de a szirtek hatalmas felhővel takaróznak. Ilyenkor viharok lehetnek odafenn, vagy éppen havazás. És vannak párás napok, amikor a hegy nagyon keveset mutat meg magából, a részletek megbújnak egy halvány fátyol mögött. Úgy gondolom, talán lelke lehet, szeszélyei. Talán néha ő is kizárja a világot és pihen egy kicsit, mint mi, emberek. 

A vendéglátóink gondosan választották ki ezt az időpontot. Ma süt a Nap, alacsony a páratartalom, csak egy-egy felhő bolyong az égen, és a magaslatok tárt karokkal várják a látogatókat.

Kis idő mulva Unterwasser-ba érkezünk, és az autóból kiszállva a Säntis lábai alatt találom magam. Csillogó fehér sziklafalak, olyan magasan, hogy a puha felhők körül tudják ölelni.
Jó kis turistacsoport gyűlik össze ma a hegyek lábainál. Sok-sok ember sok-sok történettel, és egyetlen úticéllal: Chäserrugg.

Felvonóba ülünk, ami felvisz  1350 méter magasba, Iltios-ra, ami egy kis megálló azoknak, akik csak egy családi sétára érkeztek vagy elfáradtak az úton felfelé. A még álmos turisták szürcsölgetik a reggeli kávét az Iltios-i kávézó teraszain, én meg türelmetlenül várom a kis piros felvonó érkezését, hogy tovább vigyen.

A következő megálló Chäserrugg. Végre. Már a felvonóban eláll a lélegzetem. Talán a leghíresebb író sem tudná elég hitelesen leírni azt, amit látni lehet egy piros felvonóból a svájci Alpokban. Magas hegyek, zöld hegyoldalak, alpesi zergék a meredek sziklákon, napsütés és csípős levegő.

Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy teljesen új arcát mutatná meg nekem a világ. Egy olyan arcát, amely még érintetlen, sértetlen, vad, szabad és gyönyörű. Egy olyan arcát, amiből sugárzik a nyugalom és a béke. Ahol nem számítanak a kifizetetlen számlák, a be nem tartott ígéretek, a stresszes hétfők, és a szerelmi csalódások. Mert innen fentről olyan aprónak tűnik mindegyik. 
Innen fentről minden ház egy kis paca, és minden ember az utcán egy-egy pontocska.

Hát itt vagyok, a hegy legtetején, sokkal közelebb az égbolthoz, mint ezelőtt bármikor.
Chäserrugg 2262 méteren fekszik, a felvonóból kiszállva szembe találom magam a Säntis fehér szikláival, és hátam mögött mintha egy hatalmas rét terülne el.
És valóban: egy hatalmas rét az svájci Alpok legtetején. Nem győzöm kattogtatni a fényképezőgépem: illatos, alpesi virágok, bal oldalt Lichtenstein, szemben Ausztria, jobb oldalt Svájc és a Walensee. 

img_1171

Kinyitja magát nekem a táj. Tiszta a levegő, láthatom az apró házakat a mélyben, a távoli hegycsúcsokat, a fénylő tavacskákat. A hegy ma vendégül lát. Leülök egy gondosan összeácsolt padra, ami pont a Walensee fele néz, és csak ülök. Hallgatok. Kapok egy keveset a hegy csendjéből. Elűzi a nehéz gondolataimat, kikergeti a fejemből. Hírtelen nem fontos semmi, csak én, meg a pad, meg a táj. Ott, akkor, megtanulom elveszteni és megtalálni önmagam.

img_1356

Körbejárom a hegy tetejét, minden szögből, minden nézőpontból megfigyelem, és hosszú perceket töltök el bámulva az elterülő városokat, a távoli hegyeket. Azt kívánom, bárcsak láthatnám egyszerre az egész tájat, anélkül, hogy el kellene fordítanom a tekintetem.
Kissé elfáradva a mászkálásban megpihenek egy teraszon egy kávé mellett, és közben nem tudom levenni  a szemeimet a felhőbe burkolt kőóriásokról.

Próbálom a pillanat törtrészeit is mélyen az emlékezetembe vésni. Talán most járok itt utoljára. Itt hagyok a hegynek egy kis darabot magamból, és egy kis darabot magammal viszek a hegyből. Magammal viszem az érzést, a békét, a nyugalmat. A legrosszabb napjaimon előhalászom az emléket a tarsolyomból, és eltörpül majd mellette minden negatív gondolat.

img_1310

Csodálatos? Gyönyörű? Lélegzetelállító? Fenséges? Hihetetlen? Megnyugtató? Neked mi jut eszedbe erről a helyről? Utazz el ide, és találd meg a számodra legmegfelelőbb szót, ami ezt a természeti csodát jellemzi.
Chäserrugg napjait figyelemmel kísérhetitek a live webcam-es felvételeken itt.

Ismét köszönjük vendégszerkesztőnknek, Gagyi Ritának hogy ilyen csoda helyekre kalauzolt minket!

Szerző:

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.