Van-e jövője a nyomtatott sajtónak?

Van-e jövője a nyomtatott sajtónak?

Amikor Gutenberg 1450 körül feltalálta a könyvnyomtatást, olyan változást hozott ezzel az emberek mindennapjaiba, amely alapjaiban véve alakította át a kultúrát – vajon ki gondolta volna, hogy mára attól félünk, a nyomtatott könyvek, újságok kora lassan végképp leáldozik?

large (100)
Bevallom, én mindig is a hagyományos értelemben vett könyvek élharcosának számítottam, mert úgy gondolom, semmi sem fogható az illatához, a tapintásához, ahogy a kezemben tartom… ugyanakkor lássuk be, elkényelmesedtünk. Minden házhoz érkezik: ha leadjuk a bevásárló listát, az élelmiszerek hamarosan ott kopogtatnak a küszöbön; ha nincs kedvünk kimozdulni, rendelhetünk vacsorát, cipőt vagy pulóvert, és ahhoz, hogy értesüljünk a napi hírekről, nem kell fagyban és zimankóban, nyakig sálba burkolózva elbaktatnunk a legközelebbi újságos standig. Egyszerűen csak felcsapjuk a laptop fedelét, vagy az okostelefon után nyúlunk – sőt, sokszor ha nem akarjuk, a hírek akkor is ránk találnak, hiszen lassan már lehetetlen kivonni magunkat az információáradat elől. Nincs menekvés, próbáltam. Most, 2015 végén olyan mértékű és olyan gyors információáramlásban élünk, hogy muszáj belátnunk, a nyomtatott sajtó már nem tud ezzel lépést tartani. Mire a napi híreket kézbe vehetjük, hogy a megfelelő módon és alapossággal tájékozódjunk, már nemhogy aktualitását vesztette, de az ügy minimum három fejleménye is napvilágot látott, sőt parázs közéleti vitát is gerjesztett. Azt pedig nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemaradjunk… Arról nem is beszélve, hogy hozzászoktunk a kommunikáció interaktív mivoltához, vagyis szabadon véleményt nyilváníthatunk és cserélhetünk egy-egy hír és esemény kapcsán, amelyre a nyomtatott sajtó szintén kevés lehetőséget ad (Teljesen őszintén, ki ír még olvasói levelet?).

Az online tartalmak felülírták a gyerekkorunkban ismert normákat: jócskán lerövidült az a szövegmennyiség, amelyen egy átlagos olvasó hajlandó egy lélegzetvétellel átrágni magát, így a cirádás fogalmazási mód egyszerűbb, rövidebb mondatoknak, velősebb közlésformáknak adta át a helyét. Ha figyelemfelkeltő, ha megbotránkoztat, talán sikerül fenn tartania az érdeklődést. Ha nem, különösebb szívfájdalom nélkül ikszelünk is. Drága az időnk, drága a figyelmünk…
Sajnos a gyorsaság sok esetben a minőség rovására megy: az online felületek között vérre menő versengés folyik, hogy egy-egy tudásmorzsát ki tud előbb széthinteni a nagyvilágban, ám nem egyszer tapasztaltam, hogy ez pontatlanságot, valótlanságot eredményezett. Persze két kattintással javítható a tévedés, de ami egyszer napvilágot látott, már senki sem ölheti ki végérvényesen az internet végtelen bugyrainak mélységéből.

261d20fcf3cc7e14e1c1c450a86fdbf5
Véleményem szerint leginkább a magazinok azok, amelyeknek még van esélye a piacon, hiszen még mindig szívesen veszünk kézbe egy színes újságot, szívesen lapozgatjuk utazás közben, ám lassan úgy érzem, ez is luxusnak számít majd.  Ma már se szeri, se száma a legkülönfélébb területekre szakosodó újságoknak, sőt a választék talán túlságosan is széles: sok esetben ugyanazok, vagy nagyon hasonló témák körül forognak a cikkek, mintha ugyanarról olvasnék, csak más betűtípusban. Vágyunk az újra, az ismeretlenre, minden érdekel, hiszen fontos a tájékozottság, de egyre nehezebb elmélyülni valamiben. Az emberek ingerküszöbe is egyre magasabb, és sokszor azt látom, egyre keményebb dió felkelteni az érdeklődésüket – hát még fenntartani! Egyre elképesztőbb címekbe, lead-ekbe botlok, és fejcsóválva veszem tudomásul, hogy valóban kenyér és cirkusz kell nekünk – ami egy kis bizsergető izgalmat, szaftos sztorit vagy botrányt ígér, eladható.
Egyelőre sok esetben úgy tapasztalom, az online és a print sajtó termékei egymást erősítik: például egy hosszabb cikknek csupán egy részlete elérhető a honlapon, ami elég ahhoz, hogy elhúzza a mézesmadzagot – akinek sikerül felcsigázni az érdeklődését, az újságban a fennmaradó részt is elolvashatja. Hogy ez meddig lesz működőképes vagy sikeres ebben a formában? Ez még a jövő zenéje.

 Tegyétek a szívetekre a kezeteket: ti hány újságot vásároltatok meg ebben az évben? Ha tehetitek, az elektronikus vagy a hagyományos formát választjátok? Mi az az összeg, amelyet még hajlandóak vagytok feláldozni a nyomtatott sajtó túlélésének oltárán?
Mint mindenki, én is kíváncsian várom, mi lesz a nyomtatott sajtó végső sorsa: győzedelmeskedhet-e a hagyományos papír az elektronika istene felett?

 

Képek forrása: pinterest.com

Szerző:

"Lennék szó egy könyv száztizenharmadik oldalán. Olyan titokzatos és virágillatú, édes magánhangzók és kacskaringós, komolyan koccanó zöngék alkotta csoda, valahol a lap alján megbújva. A csésze peremén végigfutó, kissé repedt minta, amelyre rákacsint egy száradó kávécsepp. Rojt a függönyön, apró jégcsillag a keményen kacagó szélben, a hajnal nyolcadik fénye – tudod, az a didergő sugár, ami olyan kedveskedve vackolja magát az ég sötétkéje alá. Gitárhúrról lepattanó, tétova hang, vagy egy alvó reményteli sóhaja. Nevető sugár a nedves macskakövön. Elharapott vonatfütty. Hamvas őszillatú almáspite lehulló morzsája. Szívdobbanás. Kecses tollvonás egy papíron."