Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve

Ismeritek a mondást, hogy aki a virágokat szereti, rossz ember nem lehet? Ezzel a gondolattal kapcsolatban egy fantasztikus könyvre bukkantam, ami valódi érzelmi hullámokat vált ki olvasás közben. 
Vigyázat, a bejegyzés néhol cselekményleírást tartalmazhat!

Az ​árvaként felcseperedett Victoria szinte csak a bizonytalanságot ismeri. Élete egyetlen biztos pontja az, hogy csakis önmagára számíthat. Senkinek nem kell, ezért neki sem kell senki. Mivel mindenkit eltaszít maga mellől, egyre nehezebb helyzetbe kerül, a jövője egyre sötétebbnek tűnik. Kilátástalan sodródását végül szerencsés fordulat torpantja meg, mely páratlan képességének köszönhető. A zárkózott lány ugyanis szavakkal nehezen fejezi ki magát, ám a virágok jelképes nyelvét olyan ékesen beszéli, hogy e tudása által – melyet egy korábbi nevelőanyjának köszönhetően sajátított el – képes megváltoztatni mások életét.
Victoria lassan otthonra talál és megállapodik, ám egy új ismeretség és az ebből kibontakozó szenvedélyes érzelem azzal fenyeget, hogy a sorsa ismét rosszra fordul. Vajon képes lehet-e arra, hogy sajátos tudásával önnön életét is jó irányba terelje? Második esélyt a boldogságra csak akkor kaphat, ha végre szembenéz múltja fájdalmas titkával, mely hosszú évek óta kísérti.

A fülszüvegből is érezhető, hogy nem egy megszokott történettel állunk szemben – bár az árva lány metodikára sok regény épít, ez mégis nagyon egyedi. Victoria szülői támogatás nélkül cseperedik fel, és egyetlen egy dolgot szeret: a virágokat – de azt szívvel és lélekkel. Bárkinek, aki betér a virágboltba, 

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Vanessa_Diffenbaugh_A_viragok_nyelve&id=126486&type=22

Forrás: https://bookline.hu/

egyedi csokrot készít a hangulatához és személyiségéhez harmonizáló növényekből. Ám a főhősnőnk nem mindig szerethető a történet folyamán, belőlem például ambivalens érzelmeket váltott ki, amikor elhagyja a csecsemő gyermekét.  Máskor viszont drukkoltam neki, hogy megtalálja a szerelmet vagy az élete értelmét, ugyanis a virágokon kívül semmi, de semmi nem érdekli.

A történet személy szerint nekem nagyon tetszett, mert rendkívül aprólékosan volt felépítve. Bár a regény nagyon szomorú, mégis rengeteg érzelmen keresztül vezeti az olvasót, ami nagyon elgondolkodtató tud lenni. Ahogy az írónő lebontja a lány köré épített falakat, úgy válik egyre mélyebbé maga a könyv is. Bár a leányzónak nagyon sok hibája van, mégis ez varázsolja emberivé és szerethetővé a cselekményt, és így rajzolódik ki a végére előttünk a fejlődése.

A regény különlegességét a virágok adják: még sosem találkoztam egy irománnyal sem, ami ennyire részletesen elemezte volna a növények jelentését, és ennyi különböző érzelmet tudott volna hozzájuk rendelni. A könyv továbbá tartalmaz egy virágszótárt, ami tovább mélyíti ezt a tudást. Az én kedvencem a tulipán, ami a szótár szerint szerelmi vallomást jelent.

 A könyvet egyrészt azoknak ajánlom a hasonló hányattatott gyermekkort megélteknek, illetve azoknak, akik tudnak és szeretnek megható és szívszorító történeteket olvasni.

A kedvenc idézetemmel zárom soraimat:

A viselkedésed választás, nem azonos veled.

 

A regény itt vásárolható meg.

Kiemelt kép: http://wallpapercave.com/w/E7WsJzb

Szerző:

Imádok olvasni és imádom az érzést, amikor a fantáziám csak az adott könyv körül forog. "Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha." /I. Asimov/