Vanília szín

Vanília szín

hazafelé zötykölődik a busz velem, pulóverem ujját szimatolom – rajta maradt illatod préselgetem belőle. sose engednélek el. csak ülnék veled egy padon, hagynám, hogy az idő rohanjon, s kezemet kulcsolnám nyakad köré. elbújni a világ elől egy ölelésben – menedék. nincsenek rád szavaim – csak a libabőr minden simogatás után. arcod az arcomhoz – “a homlokom hozzád nyomom”, mint abban a Kispál számban – mellkasodba fúrom magam, végigsimítom a gerinced vonalát – minden porcikád ismerni szeretném, érezni a közelséged. kellene egy kuckó nekünk – ahogy mondtad – ahol csak lennénk úgy, ahogy akarunk, akkor amikor. de most újra a holnapot várom, a vanília szín felhőket és a megérkezést. a mosolyt az arcodon, az ölelésed és az illatod. szabályos káoszt teremtettél, ahol semmire nincs időm, csak rád – néha csak egy mondatra, pár másodpercre. minden a nyakamba zuhan, s én úszni próbálok a problémák tengerében – mentőöv vagy, ami a felszínen tart. szóval, tarts szorosan, mindig csak magad mellett – közel a szívedhez – nélküled elsüllyednék.

www.weheartit.com

Szerző:

Babrik Alexandra
"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás