Varázslat – Interjú Mikóczi Barbarával

Varázslat – Interjú Mikóczi Barbarával

“Egy lány, aki a valóság és a képzelet határán táncol és közben olyan képeket készít, amelyekbe az ember teljesen belefeledkezik.” – egy héttel ezelőtt ezzel a mondattal kezdtem azt az ajánlót, amelyben bemutattam Nektek Barbarát. Talán ezzel az egy mondattal próbáltam bemutatni ezt a csodás világot és ezt a hihetetlenül tehetséges fiatal lányt – pedig lehetetlen.. lehetetlen szavakkal leírni azt, amit a képeivel átad az embereknek. 
Mikóczi Barbarával beszélgettem.

Barbara.world

Az ajánlóban már említettem, hogy 13-14 évesen kezdtél el fotózni. Mesélnél nekünk egy kicsit erről az időszakról? Voltak kezdeti nehézségek?

Őszintén szólva nem emlékszem, hogy olyan sokat fotóztam volna, ami arra utal – érdemes lenne ezzel foglalkozni. Valahogy a szüleim kezdték el mondani, majd pedig vettek nekem egy komolyabb fényképezőgépet, ami egy kezdőnek való volt. Miután megkaptam a Canon gépemet, – amit imádtam és most is imádok – kezdtem el igazán fotózgatni. Túlzott nehézségeket nem éreztem, csak szórakozásból csináltam, de talán az egyedüli, amivel meggyűlt a bajom, hogy a padláson hogyan alakítsak ki fehér teret a fotózáshoz.

Hogy zajlik nálad az alkotás folyamata? Milyen hangulatban alkotsz?

Ha megkérek valakit, hogy álljon nekem modellt akkor először mint minden komoly fotózás előtt átbeszéljük, milyen téma, milyen hangulat, helyszín, ruhák stb…

A sminket és a hajat én szoktam elkészíteni, aztán az első ruha felvétele után megkezdődik a fotózás. Sokszor szoktam betenni hangulathoz illő zenét. Folyamatos instrukciókat szoktam adni, főleg eleinte, ha esetleg még nem annyira oldódott volna fel a modell. A fotózás befejeztével, általában pakolás után el is szoktam kezdeni a válogatást. Kirostálom a rossz képeket, majd kiválogatom a kedvenceket. Ha ez megvolt gőzerővel elkezdek photoshoppolni, amit őszintén szólva a legjobban élvezek az egészben. A kész képeket megmutatom a modellnek, megbeszéljük melyikeket fogom publikálni.

Izgulni fotózás előtt, vagy közben nem szoktam, de beleélni magam sokkal inkább. Akkor szoktam kicsit félni, mikor a kidolgozott képeket megmutatom, de nem a “nagyközönségtől”, sokkal inkább a modelltől, hiszen fontos, hogy szépnek találja magát a képen.
Barbara.world

A spontán, vagy a beállított képeket kedveled jobban? Miért?

Próbálkoztam spontán képeket készíteni, életképeket, zsánereket. Meg van a varázsa, de ha portréfotózásról van szó jobban szeretem a beállított képeket. Persze helyzettől függ. Volt, hogy egy kislányról kellett készítenem egy sorozatot, ott igyekeztem a természetesség felé hajlani, de szerintem, ha valaki látja, hogy fotózzák már nem lehet túlzottan spontán képeket készíteni róla. Viszont, a beállított képnek sem kell művinek lennie. Nem egyszerű, de valahogy keverni kell a kettőt.

Van esetleg egy kedvenc helyed, ahol szívesen alkotsz?

Igen, van. A házunk felső szintjén van egy szoba, ahol fehérre festett fal van és tetőtéri ablak. Gyönyörű szűrt, kékes fény árad be. Sokkal jobban szeretem a hideg színeket, utómunkánál is gyakran törekszem rideg, fakó hatást kelteni. Önportrék tömegével készültek ott, de például az egyik vallási témájú fotózás, – ami 2013-ban készült – is ott zajlott.

Milyen stílus áll hozzád legközelebb?

Stílus? Hűha, hát ezen nem is gondolkodtam idáig. Őszintén? Fogalmam sincs, mindenki döntse el maga, hova próbál beilleni.
Barbara.world

Ha jellemezned kéne saját magad és a munkáidat, hogy tennéd?

Saját magamat úgy jellemezném, hogy kissé lusta vagyok, vagy ha kötelező feladatról van szó, lassan száll meg az ihlet, de a legjobb múzsa a határidő – nem igaz?  Sok minden cikázik a fejemben, de keveset valósítok meg, de már egy ideje tervezek egy nagyobb projektet, amibe lassan belevágunk. Szóval nincs megállás! Ami pedig a munkáimat illeti, nagyon kritikus vagyok, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A dicséretek jól esnek, de ritkán látom én is olyan jónak egy-egy képem, mint mások.

Korábban már elárultad nekem, hogy a portréfotózást kedveled a legjobban. Miért?

A legtöbb érzelem az arcon mutatkozik meg, így mindig arra fektetem a hangsúlyt. A másik pedig – mindig olyan emberrel dolgozom, aki valamiért különleges számomra, és el tudok benne gyönyörködni. Nem tagadom, szeretem a szépet, ÁMEN!

Mi alapján választasz ki egy modellt portréfotózásra? És hogy zajlik a fotózás? Mindent előre eltervezel? Mesélnél nekünk egy kicsit erről?

Szeretek az ismerőseim közül szemezgetni. Eszembe jut egy ötlet és az alapján kérek fel valakit, hogy kire illik, kinek vannak meg hozzá az adottságai. Itt gondolok például olyanra, hogy hosszú haja van, vagy szép az arccsont vonala stb.. De azért előfordult már olyan, hogy idegen személlyel dolgoztam. Egy korábbi kérdésnél már kifejtettem, hogy hogyan is kell elképzelni egy fotózást, annyival egészíteném ki, hogy nagyon fontos az, hogy beszélgessünk közben, nevetgéljünk. Fontos a jó hangulat, ahogy az is elengedhetetlen, hogy az ember megdicsérje a modelljét, vagy mutasson közben egy-egy képet. Azt vettem észre, hogy ettől még magabiztosabbak és oldottabbak lesznek.

A tervezésről meg annyit tudnék mondani, hogy igen, persze szoktam, hiszen kellenek kiegészítők, megfelelő helyszín és még sok minden, de sosem ragaszkodom egy valamihez. Volt, hogy műteremben egy misztikus fotózásra készültem és aztán teljesen más lett belőle.
Barbara.world

Elsősorban mit szeretnél átadni/megmutatni az embereknek a képeiddel?

Mindenképen a hangulatot. Azt szeretném, hogy, ha ránéznek egy fotóra eszükbe jusson egy érzelem, egy világ. Nem arra törekszem, hogy azt érezzék, amit én – elvégre nem vagyunk egyformák. A lényeg, hogy elgondolkozzanak.

Említetted, hogy a fényképezőgép mindkét oldalán szívesen állsz. Mikor kezdtél el modellként is részese lenni ennek az egésznek?

Tavaly nyáron volt az első olyan fotózás, amikor nem én álltam a gép mögött. Egyáltalán nem vagyok rutinos, hisz ez nem gyakori helyzet, de egy biztos: nagyon élvezem.

Magadról is rengeteg csodás képet készítesz. Hogy zajlik ez a folyamat? Hogy születik meg egy-egy kép ötlete?

Csodálatos? Köszönöm szépen! Fhu, hát nem is tudom, hülyén hangozhat, de hirtelen fogom magam és elkezdek sminkelni aztán valami göncöt keresek a szekrényemben, vagy régi nem hordott ruhák között turkálok és elkezdek fotózni. Általában unaloműzésnek indul. Felállítom az állványt, a fényképezőgépet 10 másodperces időzítőre állítom és aztán oda-vissza szaladgálok. Sokszor felér egy edzéssel is. Ha elfáradtam, vagy meguntam, akkor válogatok és elkezdek szerkesztgetni.

Ez minden munkámra igaz, ha valaminél úgy érzem: most lusta vagyok nekiállni kidolgozni, akkor valószínűleg sosem fogok vele foglalkozni, mert nem keltette fel kellőképpen az érdeklődésem, független attól, hogy nem kevés időbe, munkába került elkészíteni a képeket.
Barbara.world

Mik a legfontosabb dolgok, értékek az életedben? Mi az, ami inspirál?

Egészség, szeretet, család, hűség, szépség, csúfság, különlegesség. Sok minden inspirál, például akár egy bulizós éjszaka, egy érzelem megélése, zene. Talán a zene az, ami a legjobban megmozdít bennem valamit és aminek hallgatása közben tudok alkotni – legyen szó bármiről.

Említetted, hogy a Nő, mint problematika nagyon foglalkoztat. Miért?

Talán azért mert magam is Nő vagyok. Sok szerepbe bele lehet bújni – a lehetőségek tárháza – ezzel igyekszem élni és kihasználni. A pontos okát nem tudom megfogalmazni, de ha egyszer sikerül megígérem, hogy elmondom!

Van olyan kép, ami valamiért kiemelkedik a többi közül és a kedvenced?

Nincs. Egyformán szeretem őket. A koraiakat azért mert esetlenek és ügyetlenül, de igyekeztem megvalósítani az ötleteim. A mostaniakat azért, mert látszik a fejlődés – a határ pedig a csillagos ég.

A képeim az én mini családom és családon belül sincs (jó esetben) megkülönböztetés, viszont remélem, hogy azoknak, akik ismerik a munkáimat van kedvenc fotójuk.

Mit csinálsz a hétköznapokban, amikor épp nem fotózol?

Szeretek túrázni, futni. Rengeteg energiám van, muszáj kicsit lefárasztanom magam. Ezen kívül fontos szerepet játszik az életemben a zene és az írás. Mivel gitározgatok, illetve 6 évig zongoráztam, így napi szinten elbabrálok a hangszerekkel. Imádok énekelni, sokszor saját dalok is születnek. Legkiemelkedőbbek azt hiszem ezek, de természetesen még ezer dolgot szoktam csinálni.
Barbara.world

Azt is megtudtam Tőled, hogy általános iskolában rajzolással is foglalkoztál. Mikor kezdődött ez a rajz iránti szeretet? Van esetleg olyan rajzod, amit szívesen megmutatnál Nekünk?

Pontosítva rajzolással még most is foglalatoskodom, mivel képző tagozatra járok a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolába, ott pedig ez heti 7órában kötelező.

Kiskoromban mindenféle álomvilágot rajzoltam. Most már inkább beállításokat szoktam rajzolni, hisz az iskolában az a feladat, bár a saját világom kesze-kuszaságát jobban szeretem papíron megeleveníteni. Ha nem haragszol, saját rajzot inkább nem mutatnék, tekintve, hogy bizonytalan vagyok a minőségét illetően. 🙂

Mik a terveid a jövőre nézve? Van esetleg valami nagy álmod/célod?

Szeretnék majd Pestre költözni, de ez elsősorban akkor lesz érdekes, ha sikeres felvételt nyerek a MOME-ra, ahova jövőre próbálok meg jelentkezni fotográfia szakra. Túlzottan előre gondolkodni nem szeretnék, hisz kitudja, lehet egy hónap múlva megnyerem a Lottót és akkor viszont irány AMERIKA! 🙂
10438631_782800731755033_2572423198574713275_n

Köszönöm a válaszokat és a közös munkát Barbarának! Remélem, hogy nem ez az utolsó közös munkánk és, hogy a jövőben további sikereket ér majd el, amikről beszámolhatok Nektek! 
Kövessétek Őt facebook oldalán

Szerző:

Klau
"talán csak azokat keresem, akiket én is félek majd elveszíteni."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás