“akárhogy,
akár-mikor: aki nem boldog
éppen:
hálátlan”/ Fodor Ákos /
Nem igazán hiszek a fogadalmakban, a holnaptól majd máshogy lesz dolgokban, vagy a hétfőtől elkezdett diétákban. Általában csak az vezet a siker felé, ha most azonnal elkezded a változást. Persze nem én vagyok a legtökéletesebb példakép, de talán pont egy olyan embertől hiteles tanulni, aki bevallja, mikor padlón van. Vagy elismeri, hogy az élet rettentő nehéz is tud lenni. Soha nem titkoltam el a gyengeségem vagy a függőségeim.
De most nem magamról szeretnék írni, hanem egy általános tendenciáról az emberek szívében. Azt hiszem már csak ritkán álmodunk. Befészkeltük magunkat egy tökéletesnek hitt komfortzónába, és ott éldegélünk. Vagyis vegetálunk, de ezt senkinek nem vallanánk be. Az lett az új trend, hogy nem merünk nagyot álmodni. Mert akkor kinevetnek. Megszégyenülnénk.
Tegnap olvastam egy cikket, Széninek hála.
” Nem tudom, megfigyelted-e, hogy Magyarországon, ha megkérdezik valakitől: „Hogy vagy?”, akkor erre szinte illik panaszkodással válaszolni. Ciki azt mondanom, hogy jól. Szerinted miért van így?
Ha azt mondanám, hogy remekül érzem magam, boldog vagyok, minden úgy van, ahogy akarom, egészséges vagyok, irtó jót szexeltem tegnap, akkor a másik irigyelne. Az irigység a gyűlölet egy formája, és nem akarjuk, hogy gyűlöljenek. Viszont ha elkezdek panaszkodni, akkor nem kell rám irigynek lenni. “
Azt gondolom, hogy ezt már a legtöbben megtapasztaltuk, felismertük. De régen legalább voltak álmaink. És talán néha az esélytelenek nyugalmával kergettük, de legalább voltak. Külföldi nyaralásokról, celebségről, vagy saját könyvről, kiállításokról. Ma már ciki álmodni. Egyre inkább belátjuk, hogy nincs megfelelő anyagi háttér, a tehetségekkel egyre kevesebben foglalkoznak… de igazából bármire képesek vagyunk ráfogni a saját gyengeségünket. A céljaink aprók lettek, és ezáltal kicsit elégedettebbek vagyunk, mint régen, mikor kockáztattunk, és nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük. Megszűnt a kudarc élmény. De nem születnek lélegzetelállító dolgok sem. Nem lépünk ki önmagunk árnyékából.
Amit én ma ajánlani szeretnék nektek, az egy varázskönyv. Lényegében mindegy melyik könyvet veszed kezedbe, csak kezdj el dolgozni magadon. Legyenek új céljaid, és erős alapokra építkezz. Sokkal inkább felnézek egy olyan emberre, aki számomra elérhetetlen vágyat tűz ki, mint arra aki, csak csendben éldegél.
libri.hu
A könyv alappillére a hála:
“Akinek van hálája, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki. De akinek nincs hálája, attól még azt is elveszik, amije van.”
Szerintem egyáltalán nem nehéz elkezdeni, és ráadásul megéri. De én még hozzátenném, hogy ha kitűztök egy célt, akkor minden nap emlékeztessétek magatokat, hogy megéri. Ragaszkodjatok ahhoz, amit elképzeltek, és ne engedjétek, hogy bárki befolyásoljon titeket. A saját utatokat csak ti járhatjátok, és csak ti érezhetitek, hogy mi kedves a szíveteknek. Persze nem lesz mindig könnyű, hiszen a lelkünkön dolgozni sokszor valóban olyan megterhelő, mintha rengeteg felülést végeznénk. És én is legszívesebben minden álmomhoz készítenék egy tetoválást emlékeztetőül, hogy a legnagyobb viharban se tévedjek el.
Ne féljetek változtatni az életeteken, hiszen azért vagyunk itt, hogy mindent megtapasztaljunk. Minden érzést átéljünk. És, hogy jobbá váljunk magunk számára.
[blockquote]” Egy szó megváltoztat mindent. Több mint húsz évszázadon keresztül egy szent irat félreértett szavai majdnem mindenkit megtévesztettek és összezavartak. A történelem során csak nagyon kevesen ismerték föl, hogy ezek a szavak egy rejtvény alkotórészei. Amint fölfeded a rejtélyt, egy új világ tárul a szemed elé. A Varázslatban Rhonda Byrne a világ elé tárja ezt az átalakító erejű tudást, majd egy 28 napos, varázslatos utazás során megtanítja, hogyan alkalmazd a mindennapjaidban. Nem számít, ki vagy, nem számít, hol vagy, nem számít, milyenek a jelenlegi körülményeid, A Varázslat meg fogja változtatni az egész életedet! Te hiszel a varázslatban? Akik nem hisznek a varázslatban, nem is fogják soha átélni. Emlékszel még, milyen volt, amikor gyermekként őszinte rácsodálkozással és teljes ámulattal szemlélted a világot? Az élet varázslatosan érdekesnek tűnt, és a legkisebb dolgok is jóleső izgalommal töltöttek el. Lenyűgözve nézted a zúzmarát a fűszálon, a lepkét, ahogy a szárnyaival verdes, vagy a sok különös színű és formájú levelet meg követ a földön. Teljes izgalomba jöttél, amikor kiesett az első fogad, hiszen ez azt jelentette, hogy aznap éjjel meglátogat a Fogtündér. Hatalmas lelkesedéssel számoltad vissza a napokat karácsonyig. Jóllehet fogalmad sem volt, hogy jut el a Mikulás minden gyerekhez egyetlen éjszaka alatt, mégis biztos voltál benne, hogy sosem hagy cserben. A rénszarvasok repültek, a kertet tündérek népesítették be, a háziállatokat családtagként kezelted, a játékoknak megvolt a maguk személyisége, az álmok valóra váltak, te pedig felértél a csillagokig. A szíved tele volt örömmel, a fantáziád nem ismert határokat, és tudtad, hogy az élet varázslatos. Gyermekként a legtöbben átéltük azt a tökéletes állapotot, amikor minden jó, minden nap új izgalmakat és kalandot tartogat, és az egész élet olyan varázslatos, hogy semmi sem ronthatja el az örömünket. Csakhogy miközben felnőttünk, a felelősségek, a problémák és a nehézségek fokozatosan maguk alá gyűrtek bennünket, és elvesztettük illúzióinkat. A varázslat, amelyben valaha hittünk, szertefoszlott, köddé vált. Ez az egyik ok, amiért mi, felnőttek, annyira szeretünk gyerekek társaságában lenni. Hiszen olyankor újraélhetjük ezt a régi érzést, még ha csak néhány röpke pillanatra is. Én azért vagyok itt, hogy elmondjam neked: a varázslat, amelyben gyermekként hittél, igaz, a felnőttek illúzióvesztett nézőpontja pedig hamis. Az élet csodája valós – épp annyira, mint te magad. Sőt, az élet sokkal varázslatosabb, mint azt valaha gyermekként gondoltad sokkal lélegzetelállítóbb, sokkal csodálatra méltóbb és sokkal izgalmasabb, mint amit valaha tapasztaltál. Ha tudod, mit kell tenned, hogy működésbe hozd a varázslatot, álmaid életét élheted. Amikor ez sikerül, nem érted majd, hogyan adhattad fel valaha is, hogy higgy az élet csodájában. Lehet, hogy repülő rénszarvasokat nem fogsz látni, azt azonban megígérhetem, hogy igenis tapasztalsz majd olyan dolgokat, amelyekre mindig is vágytál. Olyan dolgok valósulnak majd meg a szemed előtt – hirtelen, szinte a semmiből -, amelyekről már nagyon régóta álmodoztál. Nem tudod majd pontosan, hogyan került minden a helyére, hogy valóra váltsa az álmodat, a varázslat ugyanis a láthatatlan dimenziókban működik – és épp ez benne a legizgalmasabb! Készen állsz, hogy újra megtapasztald a varázslatot? Kész vagy rá, hogy ismét eltöltsön az a csodálat és izgalom, amit gyermekként éreztél? Akkor hát készülj a varázslatra! Ez a mi közös kalandunk kétezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor óriási életbölcsességet rejtettek el egy szent szövegben. “[/blockquote]
