Vártam a csendet utánad.
Vártam a nyikorgást, az ajtóból.
Vártam a nyirkos ruhádat,
futás után.
Vártam az érintésed.
Vártam rád.
Vártam az ölelésed.
Vártam a köteléket, mi
minden reggelre összefog.
Vártam a mosolyod.
Vártam a humorod.
Vártam a múltad, amit
oly nehezen cipelsz a válladon.
Nem is hagytad, hogy enyhítsek
szárnyadon.
Vártam a madarakat.
Vártam a tavaszt.
Vártam a vad lovakat.
Vártalak téged.
De nem jöttél, csak az elmúlás
érted.
Kiemelt kép: pexels.com