Vártam

Vártam

Vártam a csendet utánad.

Vártam a nyikorgást, az ajtóból.

Vártam a nyirkos ruhádat,

futás után.

Vártam az érintésed.

Vártam rád.

Vártam az ölelésed.

Vártam a köteléket, mi

minden reggelre összefog.

 

Vártam a mosolyod.

Vártam a humorod.

Vártam a múltad, amit

oly nehezen cipelsz a válladon.

Nem is hagytad, hogy enyhítsek

szárnyadon.

Vártam a madarakat.

Vártam a tavaszt.

Vártam a vad lovakat.

Vártalak téged.

De nem jöttél, csak az elmúlás

érted.

 

Kiemelt kép: pexels.com

Szerző:

Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.