Vegyésznek készülő zsebköltő – Szűcs Noémi blogajánló

Vegyésznek készülő zsebköltő – Szűcs Noémi blogajánló

“Olyan vagy, mint a tócsás arcú Tóth Árpád utca, amin faleveleket fúj végig a beszökdöső szél, és ahol az egyik ház falára az van írva: “Csak én vagyok és te, nem számít, honnan indultunk.” – persze a honnan egy n-nel, mert senki sem tökéletes, még a hősszerelmes graffitisek sem. Olyan vagy, mint az autógumi-szerviz szürkés falán magányosan ácsorgó “gyere velem!” felirat.
Te vagy A város, én vagyok B. Ki kéne számolnom a távolságot köztünk, és miközben a koordinátáid figyelem, istentelenül fájok legbelül, mert messze vagy és a bezárt szögünk nem nulla. Nulla az én vagyok, te meg a végtelenem.”

Amikor ma kortárs költőkről beszélünk, legtöbbször olyan nevek jutnak eszünkbe, mint például a “közkedvelt hármas”: Pion, Simon, Sirokai vagy épp Kemény Lili, Szőcs Petra stb… akiknek már sikerül megmutatniuk magukat, kötetbe rendezve állnak alkotásaik és pihennek a táskánkban, asztalunkon, polcainkon. Véleményem szerint, mikor kortárs költőkről beszélünk, említenünk kell korosztályunk – sajnos – még fel nem fedezett szereplőit is. Azokat a fiatalokat, akik még iskolák padjait koptatják, s próbálnak kitörési pontot keresni, kopogtatnak ajtókon lehetőségekért vagy egyszerűen csak várnak, hogy valami csoda folytán felfedezzék őket.

Eddigi interjúim során igyekeztem olyan tehetséges fiatal írópalántákat bemutatni nektek, akikről tényleg azt gondolom, hogy szükségük van segítségre, hogy valaki felfigyeljen rájuk. Azt hiszem ez az érzés az elmúlt napokban csak erősödött bennem, miután rátaláltam Noémi blogjára.

Versei letisztultak – semmi zavaros kép. Úgy forgatja a szavakat, ahogy csak kevesen – még az idősebb generációk közül is. Lüktetnek a mondatai, pattognak a szánkban hangosan kimondva, valami ritmus vezet minden műben, az elejétől a végéig. Mindig tudom, mit akar közölni, nem kell találgatnom, sorok mögé néznem – mondhatnám, hogy “egyszerű és nagyszerű” – de ebből az egyszerű rész nem lenne igaz. Nem mindennapi, egyedi hasonlatok és sajátos szókapcsolatok jellemzik a verseit. Hasonlítani nem akarom, mert hát senkit sem szabad és és lehet – de úgy érzem erősen hatott rá Závada munkássága – aminek személy szerint én örülök ha valóban így van. A hagyományos, rímelő versek mellet voltak hosszabb terjedelmű szövegek is – kritikusabb, kicsit szemtelen és a “véleményt a képedve vágó” írások is – amiket akár slam-ként is el tudnék képzelni, de akadtak ön-monológszerű bejegyzések is.

Szóval itt ez a lány: Szűcs Noémi. Jegyezzétek meg a nevét, mert azt hiszem hallani fogunk még róla. Bízom benne és kívánom neki, hogy egyszer az ő kötete is ott csücsüljön a polcomon, olyan nevek társaságában, mint a “közkedvelt hármas” vagy a többi, fent említett személy.

addig is:

Szűcs Noémi

Szűcs Noémi

Szerző:

"láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt?"