világunk januárja

világunk januárja

A bőröm pórusai úgy vonzódnak a te bőröd pórusaihoz, mint egy mágnes északi és déli pólusa. Ha nem érintkezünk, a testem jéghideg, merev és nehéz. Mint, ahogy a tűz perzseli a fát a kandallóban, úgy táplálsz te is tűzcsóvát a lelkemben.

Ha nem vagy velem, hideg van és fázom. A szobánk falai közti távolság zsugorodni kezd, és úgy érzem, összelapít a saját otthontalanságom nélküled. A mély csend repedésein keresztül beszivárognak a saját létem fájdalmai. Hontalan vagyok.

Aztán hallom a lépteket a folyosón, ahogy a bal láb megelőzi a jobbat a járólap kövén. Te jössz, hozzám tartasz. A szívem pezsegni kezd, a hirtelen boldogságtól a szervezetem minden sejtje megremeg. Már nem vacogok.

A parázs a lelkemben izzani kezd, és belobban a tűz. A fénycsóvák táncot járnak. Egy egész világot látok bennük. Szarvasokat, őzeket, egyszarvúakat. Fenyőerdőt és erdei patakokat. Itt vagy. Itt vagyok. Eggyé válunk. Hazaértem. Otthon vagyok.

(Kép forrása: We Heart It)

Szerző:

Széni (Póczek Klaudia)
Könyvekben élek. Az írók, és a műveik szereplői gerjesztik nekem a komfortos világomat, ahol én jól érzem magam. Azt hiszem, ha nem egy ilyen múlt lenne mögöttem, mint amilyen van, most nem értékelném az apró dolgokat, nem írnék, és nem lenne egy könyvjelzőm ,,A KÖNYVEK NEM BÁNTANAK" felirattal.

Szólj hozzánk!