világvége, avagy élet jpeg-ben

világvége, avagy élet jpeg-ben

Gondolkoztál már azon, hogy milyen pillanatok mellett megyünk el, miközben minden erőnkkel arra koncentrálunk, hogy kifelé éljünk? A tökéletesen megkomponált életünket építgetjük. Bezárjuk magunkat egy kreált világba, a saját ketrecünkbe. Amitől eltérni nem igen lehet. Egy általunk, és mások által kijelölt normába préseljük a saját életünket.

Ételek, cipők, dizájnos laptopok, mobilok na meg bögrék és muffinok határoznak meg minket. Hashtag felhők lebegnek felettünk. Címkék vagyunk.

Nem tudom, hogy hol van a valódi élet. Vagy egyáltalán tudják-e még az emberek, hogy olyan is létezik? Eltűnnek a papír borítékok, eltűnik az a fajta öröm, amit nem lát senki. Vagy csupán átkonvertálódik egy jpeg formátumba. Nehéz eldönteni, hogy egyes pillanatok értéke valóban létezik-e, vagy csupán akkor lesz értékes, ha poszt születik belőle. Tényleg ennyire örülsz egy tükörtojás elkészítésének? Vagy már tényleg ennyire magányosak lennénk? Mindenképpen szükségünk van egy vállveregetésre?

A szánalmasság szintjére torzulnak az emberi kapcsolatok. Lájkoktól függünk. Gombnyomásoktól. Nincs már semmink a másikból, csak egy jel, hogy valaha kedveltek minket. Belőlünk egy egészen kicsi darabot, amiben talán benne sem voltunk. Ezzel ébredünk, ezzel fekszünk, és boldoggá tesz, hogy tudom, hogy még nem felejtett el. Apró piros jelek a képernyőn. Semmi több. Üresek vagyunk. Ha akarnánk se tudnánk már érzelmekkel telni. Ha akarnánk sem tudnánk egy igazán mélyet lélegezni. Olcsó vagy és én is az vagyok, mert elég ennyi is belőled. Elég a tudat. Nem vágyunk többre, mert félünk a zsákutcáktól, félünk nagyot álmodni. Ha valaki nem lájkol, az nem fáj annyira, mintha nem szeretne. Hibás világot építettek a hibás emberek.

Visszaforgatjuk az időt, mert lassabban bontjuk ki a csomagot, hogy feltölthessük instagramra. Letöröljük a bögre szélét, hogy jobban mutasson a fotókon. És azt sem bánjuk, ha közben annyira kihűl, hogy élvezhetetlen lesz. Újrateremtjük az életet. Felülírjuk a hibákat. Retusáljuk a világot.

Az élet pedig észrevétlen elmegy mellettünk.

Én például szeretek eljátszani a gondolattal, hogy minden egyes szelfi készítése közben, hány olyan pillanatról maradtak le az emberek, ami sokkal inkább érdemesebb lett volna arra, hogy megörökítsük…

 

Kép forrása: icdn6.digitaltrends.com