Visszatekintés
Én egy nagyon agyalós, hangulatemberke vagyok, ami azt jelenti, hogy ha rosszul érzem magam, mert megbántottak, vagy szerelmi bánatom van vagy családi, munkahelyi problémák, akkor egyszerűen akaratlanul is, de kicsit magamba fordulok, és csak fekszem az ágyamban, majd elözönlenek a gondolatok. Íme, egy pár gondolat, melyeket szeretnék megosztani veletek is.
A hétvégén búcsú volt szerény kis falunkban, s összegyűlt a család egy része, és elkapott az a régi hangulat, mint ami kisgyerekként. Vártam, hogy kimehessek körbenézni a sátrak körül, amelyek még a mai napig mit sem változva ugyanolyan narancssárgák. Ahogy sétáltam, láttam azt a sok kisgyereket, akik önfeledten tudtak örülni egy lufinak, barbie babának, műanyag fegyvernek. Furcsa érzés volt immáron felnőtt fejjel végigsétálni a gyerekzsivajtól hangos sátrakkal övezett utcán, ahol egykor én is szaladgáltam. Aztán egyszer csak belém nyilallt. Mintha egyszerre visszamentem volna az időben. Csak megálltam az utca középen, behunytam a szemem, újra kicsi, s gondtalan voltam. Visszatértek a régi zajok, illatok. Az ember ilyenkor akaratlanul is elmosolyodik egy-egy ártatlan gyermeken, aki épp vidáman egy játékot szorongat, és eszébe jut róla a régi önmaga. Ahogy sok évvel ezelőtt mi voltunk azok a kis kölykök. Ami pedig csak fokozta ezt a bizonyos hangulatot, az nem más volt, mint régi kedvencem, a vattacukor illata, és íze. Azonnal vettem egyet, és eszembe juttatta, hogy mindegy mennyi idő telt el, mindig találok az életben valamit, amitől újra gyereknek érezhetem magam. Még ha csak egy röpke pillanat erejéig is.
ahol csak lehet mindig vattacukrot veszek 🙂
Ha csak a boltba megyek, akkor is felelevenül bennem, hogy annak idején milyen messze is volt a bolt, pedig ugyanott áll most is, mégis, akkoriban olyan hosszú időnek tűnt az, ami most három perc. A rohanó életünkben bele sem gondolunk, mennyi minden megváltozott az évek alatt, anélkül, hogy nyomban észrevettük volna, viszont utólag visszagondolva, teljesen más arculatát mutatják a dolgok, mint például az utcánk képe, vagy az általános suli udvara, ami megannyi emléket ébreszt bennem. Sokszor nézegetem a régi fotó albumokat, osztályképeket, s közben annyi szép emlék megelevenül.
emlékek képekben
Gyerekként a szabadidőmet én még kint töltöttem a szabad ég alatt. Fociztam, kosaraztam, bicikliztem, bújócskáztam, nem volt szükség telefonra, facebookra, ahhoz, hogy tudjam, hol találom a pajtásokat. Mindemellett nagyon sokat voltam drága nagypapámmal, aki sajnos már nincs velünk, de remélem, most is figyel. A pincénknél mindig jókat mulattunk, és mellette sokat dolgoztunk, tüzet raktunk és sütöttünk. Nem volt EU szabványos a játszótér, mégis ott szórakoztunk a legjobbakat. Versenyeztünk ki tud hintából messzebb ugrani, és homokvárat építeni, majd alagutat fúrni, úgy, hogy ne dőljön össze. Sok sebet szereztünk az esések közepette, mégis vidámak voltunk.
unokatesómék, én, és drága nagypapám. Egyszerre voltunk rokonok és barátok 🙂
Az a rengeteg szabadság a sulis és ovis szünetekkel. Én már csak azokra a napokra emlékszem így felnőttként, hogy mennyire vártuk a szünidőt. Nem voltak szabályok, kötelezettségek. Akárhányszor meghallom a gyerek zsivajt az óvoda udvarán, mindig eszembe jut, hogy egykor én is így mulattam az időt, mit sem törődve a jövővel. Mennyivel könnyebb is volt felelősség nélkül tengetni a mindennapokat. Az a boldog tudatlanság és felszabadultság. Néha elgondolkodom, mennyivel szebb napokat éltem meg ártatlan kisgyerekként, amíg nem volt pénzem. Mennyivel más világ volt.
ahogy, gyerekként, úgy most is, a Dragon Ball a kedvenc mesém. Mai napig sokszor nézem. A puding pedig ráadás 🙂
A technika fejlődésével, az internet és okos telefonok elterjedésével a világ egyszerre hatalmassá nőtt, s mégis összement. Manapság bárkinek lehet üzenetet küldeni egy kattintással, amelyet másodpercek alatt meg is kap, ami egy remek dolog, hisz az egész világon, legyen bármelyik kontinensen, elérhetünk bárkit, bármikor. Ám mindez egyben rossz irányba sodorta a társadalmat, és szinte már függővé váltunk ezektől a tárgyaktól. A személyesen kialakított kapcsolatok, találkozások is lassan elmaradnak már. Így nehéz ma már komoly barátságokat, valamint párkapcsolatokat szerezni. Mindenki az interneten ismerkedik, mert személyesen nem mer közeledni.
Én még a modern technika nélkül nőttem fel, valamint EU szabványok nélkül. Elestünk, felkeltünk, tovább mentünk, de túléltük. Szerencsésnek mondhatom magam, mert remek gyerekkorom volt. Sok jó mesével, sárga kazettás tv játékkal, tetrissel. Íjakat csináltam mogyoró vesszőből és nyílvesszőt nádból. Csúzliztam, és légpuskával lőttem célba. Őszintén örültem az ajándékoknak, bármit is kaptam. A szabadidőmet kint töltöttem a haverokkal, nem pedig a tv és számítógép előtt. Telefonom sem volt, mégis tudta mindenki, ki kit, s hol talál meg. A modern technika egy jó dolog, de ez is, akár az alkohol, a drog függőséget okoz. Tudnunk kell hol a határ, és nem szabad elfelejteni, hogy odakint a világ még mindig csodás tud lenni. Csak észre kell vennünk.
