Vízi toposz

Vízi toposz


 

Egy árvíz keletkezett a szívemben és minden fontosat elsodort.
A csókjaidat, melyekkel egy rossz napot széppé varázsoltál és a csatákat, melyeket mosollyal zártunk.
Elsodorta a sok emléket és a szebbnél szebb pillanatokat. A meghitt öleléseket és összebújós estéket. Elsodorta a verseket, szép gondolatokat, őszinte szeretlekeket és elvitt mindent, ami valaha nekünk számított.
Elvett téged is.
Én már csak egy kopott, rozoga csónakon hajózom az életem tengerén és egy kanállal mindig merek a vízből, hát ha szerelmünk egy darabját megtalálom a hullámokban.
Hisz mint egy árvíz, mindent elraboltál tőlem és akárcsak egy árva, magányosan és egyedül ébredtem nélküled az ágyban.
És hiába hagytál el, még mindig feléd fordulok, hát ha csak egy rossz mesébe csöppentem és mire felkelek minden visszaáll.
És igaz a történet, mi szerint te vagy a tenger igaz gyöngye, csak sajnos nem az enyém.

Kiemelt kép:pinterest

Szerző:

Viola Nóra
"Most elkezdek mesélni. Próbálj követni."

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás