Völgyi forgatag

Völgyi forgatag

DSCF6093

Fotó: Mikulásik Erzsébet

 Tavalyhoz hasonlóan idén is abban a szerencsében részesültem, hogy ellátogathattam a huszonötödik Művészetek Völgye Fesztiválra. Habár ezúttal senkit sem sikerült elcsípnem egy interjú erejéig, ismét rengeteg élményben volt részem.

Kapolcs,Vígántpetend és Taliándörögd három picike, nyugalmas település, de tíz napra megtelik élettel és kultúrával. Mi augusztus másodikán, a rendezvény utolsó napján látogattunk el a veszprémi falvak megnyugtató izgalmába. Tavalyhoz hasonlóan idén is a kézműves árusokhoz vezetett az első utunk. Sajnos egy nap rettentően kevés, hogy mindent megnézzünk, bejárjunk és kellő mennyiségű programon vehessünk részt, de így is több szelet kultúrát fogyaszthattunk Kapolcs gondosan megterített asztaláról. A kézművesek színes kínálata mindig szemet gyönyörködtető. Ékszerek, használati tárgyak, festmények, agyagedények, ételek, nyalánkságok, játékok, díszek tömkelege, mind-mind egyedileg megformázva. Az árusok többnyire közlékenyek, szívesen kaphatóak egy jó beszélgetésre, örömmel mesélnek munkáikról, magukról. Jó dolognak tartom, hogy ha valaki nem szeretne a programokon részt venni, annak ugyanúgy lehetősége van vásárolni a bódék szépségeiből. Tavalyhoz hasonlóan idén is rengeteg portéka várt eladásra, mindenki megtalálhatta a kedvére valót. Jómagam ugyan csak szemlélődtem, de ismét megdöbbentett az emberi kreativitás és tehetség.

DSCF6126

Fotó: Mikulásik Erzsébet

Mivel tavaly szeptember óta néptáncolok, egyértelmű volt, hogy a Folk Udvar lesz az első a programok között, ahová betérünk. Nem is csalódtunk benne, sőt. Az ízlésesen berendezett porta nem csak a Kobuci és a Fonó szerelemgyereke lett, hanem ennél jóval több. Hagyományos koreai néptáncot láthattunk, gyönyörű, saját kézzel varrott tradicionális ruhákban a Koreai Kulturális Központ jóvoltából. Nagyon örültünk a bemutatónak, ami több mint egy órát tett ki. Láthattuk a magyar koreai táncegyüttes bemutatóját is, akik legalább annyira komolyan vették a felkészülést, mint ázsiai társaik. Jó volt látni a közös bemutatójukat. Modern táncbemutatót is megcsodálhattunk a műsor végén, szintén népzenére. Kellemes volt nézni a gyönyörű és félelmetesen hajlékony koreai nőket, akik a bemutató végén lelkesen bevonták a közönséget, ahogy minket is a táncba, sőt emlékként még haza is vihettük a színes pompomokat, amiket kellékként használtak a fellépés során. Ezután koreai élő világzenét hallhattunk, miközben mindenféle kézműves tevékenységet próbálhattunk ki az asztaloknál, mint például a maszk festést vagy az írást.

DSC_0150

Csapatunk másik fele a Kaláka udvarban töltötte az idejét eközben, aminek a végébe mi is belehallgattunk. Laczki János a Kaláka együttessel zenés vers improvizációt művelt. Mivel tavaly már részt vettünk ugyanezen programon, Varró Danival, tudtuk szem nem marad szárazon a nevetéstől. Ezúttal sem kellett csalódnunk, remek párosnak bizonyult a költő és az együttes.

DSC_0263

Útközben kipróbáltuk az óriásbuborék fújását. A játék elkészítése végtelenül egyszerű, bárki megtalálhatja az interneten, ugyanakkor mégsem túl elterjedt. Én mindenesetre biztosan ki fogom próbálni, sőt, az ovis csoportomnak is szeretném majd tovább adni, hiszen látványos és remek szórakozást nyújt. 

 

Volt még időnk az esti koncertig, így belevetettük magunkat Kapolcs gyönyörű tájába és belegázoltunk a patakba, hiszen ilyen melegbe semmi sem esett jobban a hideg víznél, na meg nincs Völgy fürdés nélkül. Ezt követően a Folk Udvart találtuk megint a legkecsegtetőbbnek, így vissza is mentünk. A Hungarian FolkEmbassy bár többször is tartott táncházat a fővárosba, én mindig akkor mentem, amikor elmaradt a Fogasházi buli, így nagyon örültem, hogy nem csak hallgathatom, de táncolhatok is a palatkai dallamokra.

DSCF6124

Fotó: Mikulásik Erzsébet

Miután jól kipirultunk a rozéfröccstől és a tánctól, nekiindultunk megkeresni a Blue sPot Majort, amit mi teljesen máshol hittünk. Le is maradtunk sajnos az első három Quimby számról, de annál lelkesebben tomboltunk a koncert hátra lévő idejében. A fiúk ismét remek bulit csináltak. Remekül megfért egymás mellett a Hallelluja, a Nice day, az Unom, de a Ganxsta rapp is az Autó egy szerpentinennel. Kellemesen euforikus koncert volt, a zenekar a tőle megszokott módon csapott át a lassú melankóliákból néha a blues vagy a rock felé, de egyébként is minden műfajból kijárt az est folyamán. És piros pont a srácoknak, amiért a Nyinát is eljátszották.

DSC_0232

DSCF6139

Fotó: Mikulásik Erzsébet

 

A koncert után visszatértünk Vígántpetendre, ahol az önkéntesek sátorhelyén vertük le saját sátrunkat. Bár szerettünk volna este még visszamenni Kapolcsra, sajnos nem közlekedett már több csigabusz, ahhoz pedig túl fáradtak voltunk, hogy gyalogoljunk. Lefeküdni azonban nem szerettünk volna, hiszen jól éreztük magunkat, ezért úgy döntöttünk, hogy sétálunk még a faluban. Megnéztük a kápolnát és hajnalig beszélgettünk.

Reggel szomorúan búcsúztunk a tájtól és a forgatagtól és megígértük egymásnak a kapolcsi tájjal, hogy jövőre is találkozunk.  

DSC_0007

Szerző:

Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.