Volt idő, nem tudtam, vagy,
nem tudtad, vagyok.
Teltek így évek, századok.
Mag váltott csemetét és korhadék rejtett magot.
Hullám is szétdörömbölte a sziklapadot.
Kerestem kezed, suttogtam neved.
Évek teltek vagy évezredek?
Málló kövek közt mag után kutatok.
Abból nevelek termést hozó sarjat, ágbogot.
Virágját ha adnám, illatát tedd el!
Míg a szirom lehull, az szívedbe emlékül bújik el.
Írta: Koszorú Gábor
Kép forrása: Tumblr.com