Zaklatás az iskolában

Zaklatás az iskolában

A víz vadul hömpölygött a kis Márk lába alatt, ahogy a híd szélén egyensúlyozott. Félt az alatta elterülő víztömegtől, de ugyanakkor vonzotta is. Megverték, megalázták; immár sokadszor. Senki nem volt, aki megvédte volna kegyetlen osztálytársaitól, ő maga viszont túl gyenge volt ehhez. A tanárok szemet hunytak az őt érő bántalmazások felett, a szülei pedig csak gyermekek játékának gondolják. Nem látták meg az igazságot, mely egyre jobban az alig 10 éves Márk lelkét.

– Hát te meg mit művelsz ott, kölyök? – szólt rá egy rendőr erélyesen.

– Ugrani szeretnék.

– Ne beszélj zöldségeket! Gyere le szépen, és mondd el, hogy mi bánt!

Megtört Márk amúgy is harmatgyenge akarata, és elfogadta a rendőr segítő kezét, ’mely lesegítette a hídról. Bár kötelessége szerint értesítenie kellett volna a gyermek szüleit, a biztos úr inkább kíváncsi természetének engedett, és türelmesen végigvárta, míg Márk egy fagyi mellett kiöntötte neki a szívét. Nem vidám a történet, nem is részletezném, legyen elég annyi, hogy rendőrünk bizony mélyen megrendült, miközben hallgatta a történteket. Hazakísérte a fiút, hogy beszélhessen a szüleivel, neki talán elhiszik, hogy ez már több, mint gyermeki csínytevés.

 

A csendes utcában meghúzódó szegényes bérház igazolta első feltételezéseit Márkról, és nem csak alátámasztotta, de ki is egészítette a fiú történetét. A szegényes körülmények között élő család nem tudta biztosítani a kisfiú számára a manapság divatos holmikat, és ez a mai fiatalok között úgy tűnik, főben járó bűn. Kopogás után egy pocakos, őszülő férfi nyitott ajtót. Mikor meglátta, hogy fiát egy rendőr hozta haza, rémület költözött a szemébe.

– Mi történt, biztos úr? Mit tett ez a haszontalan?

– A fiát a híd pereméről szedtem le.

– Hogy honnan?

– A híd pereméről. Ugrani akart.

– Ugyan már! Miért tenne ilyet? Persze, talán nem tudunk mindent megadni neki, de szeretjük. Nincs oka rá, hogy ilyet tegyen.

– Valóban így gondolja? Úgy tudom, a fia már mesélte önnek, hogy mit kell kiállnia az iskolában.

– Ugyan már, ezek csak gyerekes csínyek. Maga is volt fiatal, biztos volt ilyenben része.

– Olyanban soha, ahol addig cikiztek valakit, hogy képes lett volna eldobni magától az életét is. Ne vegye félvállról az ügyet, ne hagyja, hogy a tanárok szemet hunyjanak e fölött! A fiának szüksége van a tudatra, hogy a felnőttek, különösképpen az apja, képes őt megvédeni.

Másnap Márk az édesapja mögött haladva lépte átt az iskola kapuját. A terjedelmes pocak és a szigorú tekintet könnyedén nyitott utat a diákok áradatában. Az egész napot az osztály hátsó részében állva töltötte, szemmel tartva fiát és annak osztálytársait. Senkiben nem volt meg a bátorság, hogy a szigorú tekintetű felnőtt jelenlétében, akár csak a közelébe menjen az ifjú Márknak.

Amikor az órák véget értek, gyors léptekkel előre sietett, hogy az osztály távozása egy kis beszédet tartson nekik.

– Azért jöttem ma be, mert az osztály egy része addig nem szállt le a fiamról, míg végül a híd pereméről kellett leszedni. Érdekes módon, úgy már senki nem volt nagy legény, hogy egy felnőtt is figyelt titeket a nap folyamán. Lehet, hogy a ti szüleitek olyan dolgokat tudnak megvenni, amiket én nem. Ettől azonban sem ők, sem ti nem lesztek jobbak, vagy többek azoknál, akik szerényebben élnek. Nem a szép holmik tesznek titeket jó emberré, és nem a szép holmik dolga, hogy felneveljen titeket. Ha Márkot nem látja meg egy rendőr, akkor most mit éreznétek? Mert a ti hibátok lenne, ha nem lenne köztünk. Milyen ember lenne belőletek, ha már 10-11 évesen vér tapadna a kezetekhez? Ha máskor valakit azért cikiznétek, mert nem engedheti meg magának, amit ti, először gondolkodjatok el rajta, hogy ennek vajon mi oka lehet! Mától pedig viselkedjetek egymással úgy, mintha mindig állna egy felnőtt az osztály végében, aki szemmel tart titeket! Soha ne tegyetek olyat másokkal, amit nem szeretnétek, ha veletek megtörténne!

 

Kiemelt kép forrása: http://www.cylviahayes.net

Szerző:

Blue
Könyv és film mániás, aki egy egész csokorra való vasat tart a tűzbe. Játékfejlesztő, író, blogger, vlogger...amit csak el lehet képzelni.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás