Biztos Te is voltál már úgy, hogy ugyanaz a szám járt a fejedben már napok vagy akár hetek óta. Valami megfogott benne, valamiért nyomott hagyott benned.
Életünk során sokféle tapasztalatot szerzünk, sok dolgon megyünk keresztül és még több módon éljük meg életünk bizonyos szakaszait. Ettől is függ, hogy éppen milyen zenét, zenéket hallgatunk.
Nyilván mindenkinél van egyfajta „alapbeállítás” azaz, hogy műfajilag mi áll hozzá közelebb, ez lehet a komolyzenétől kezdve a rockon át a popig bármi. Vagy keveredhetnek is az adott műfajok. Mégis, egy adott érzés meghatározhatja, hogy akkor éppen milyen zenét hallgatunk, és fordítva is, egy adott zene bármilyen érzéseket előhívhat bennünk.
Ettől olyan megfoghatatlan maga a zene, mint művészeti ág. Habár ezzel a kijelentésemmel most bizonyára sok matematikus vitatkozna, hisz egyre elterjedtebb az a nézet, hogy a zene és a matematika szoros kapcsolatban áll egymással, én most mégis inkább a lelki oldaláról szeretném ezt megközelíteni. Mondjuk érdekes felismerés számomra is, hogy mind a matematikában, mind pedig a zenében van jelentése a számoknak, hisz mindenkinek van egy kedvenc száma,ugye?!
Én viszont arról az oldalról szeretném megközelíteni, amikor mondjuk napokig csak egy dalt vagy képes hallgatni, mert az ad erőt a folytatáshoz, és valósággal azt érzed, hogy az az egy hozzád szól, neked írták, érted írták. Azért, hogy Te most erőt tudj meríteni belőle és folytatni tudd a mindennapjaidat. Mert azt érzed, hogy másképp nem lenne erőd. Vagy, amikor a legjobb barátnőddel meghallgattok egy zenét, és az onnantól a Ti zenétek, és csak Ti értitek, csak Ti tudjátok, hogy mit is jelent nektek és csak nektek kettőtöknek jelenti ugyanazt. Viszont onnantól kezdve nektek mindig ugyanazt fogja jelenti bárhol legyetek is és bárhol halljátok is meg. Vagy egy romkocsmai koncert után, ahol esetleg együtt bulizol a zenekar tagjaival és onnantól kezdve ők lépnek elő az első számú zenekaroddá még akkor is, ha rajtad kívül szinte senki nem ismeri őket.
És akkor még nem is beszéltem a szerelemről, amikor a pároddal van egy közös dalotok, ami csak a tiétek, amiről eszedbe jut az első randi, az első csók vagy akár az első nyaralás. Viszont ez kettős élű kard is tud lenni, hisz ha valami miatt szakításra kerül a sor és meghallod a Ti dalotokat, akkor az emlékek ugyanazok viszont már nem ugyanaz az érzés társul hozzá. Ez ilyenkor nagyon tud fájni, persze idővel enyhül majd.
Mindez azt bizonyítja, hogy bármennyire is próbálunk racionálisan élni, és egyre inkább ebbe az irányba haladni mégis az érzelmeink határoznak meg minket. Hisz egy zenét, egy dalt nem azért szeretünk, mert matematikai pontossággal le lehet írni, hanem azért, mert visszavisz minket egy adott érzelmi állapotba. Még akkor is, ha ezt nem mindig akarjuk.
A zene egy érzés. Aki az adott zenét, dalt megírta, megkomponálta, belőle is egy érzés hívta elő mindazt, amit aztán mások hallgatnak. Az azonban korántsem biztos, hogy másokból is ugyanazt az érzést fogja kiváltani, de hogy érzésekkel gazdagodunk minden egyes dal meghallgatása után, az kétségtelen.
Kövessetek minket a facebookon is.
Kép: www.favim.com
