Zeneklektizmus – beszámoló a Random Trip koncertjéről

Zeneklektizmus – beszámoló a Random Trip koncertjéről

Gondolatok: egyszer el kell menni Random Tripre… egyszer el fogunk jutni Random Tripre… MOST, mondtam pár hete Barátnőmnek, most megyünk! Eltelt pár nap, és már a kezünkben is voltak a jegyek. Elmentünk. Nem akartunk hazajönni.

Szerintem kezdjük a legelején! Mi is az a Random Trip? Mert én bár nagyon lelkes voltam, de hogy pontosan mi a lényege e vonzó, távolról is jó illatú zenecsokornak, amire már előre ritmusos lábmozgatással indulok, indulunk, nem tudtam. Random pedig azért mégsem akartam menni erre a tripre. Azzal tisztában voltam, hogy minden héten az A38 Hajón összegyűlik néhány elismert előadó, és adnak egy egyedi koncertet. Azonban ennyivel nem értem be, hát utána néztem, mi is az, ami ránk vár. Nem félelemből, pusztán szeretem érteni az események lényegét, hogy azzal a szemüveggel tekintsek rá, ami tisztává teszi élmény-látásom. Nem tudom, Ti mennyire ismeritek a szóban forgó eseményt, de pár mondatban felvázolnám – a Random Trip oldal segítségével -, mielőtt emlékeimet elétek csalogatnám.

„jazzes rögtönzésének, másrészt (…) freestyle világának egyedi mixtúrája ez a vállalkozás, Budapest éjszakai zenei életének ismert zenészeivel, énekeseivel, mc-jeivel, dj-jeivel (…) elsődleges célja ellentétben sok más örömzenélésre vállalkozó klubbal szemben, hogy itt tényleg a színpadon szülessenek a számok, 100% improvizálás keretein belül, ezáltal egyszeri és megismételhetetlen élményhez juttatva az éppen aktuális zenekart alkotó zenészeket, és a közönséget egyaránt. Túl a jól ismert zenei stílusok (funk, soul, disco, hip-hop, drum’n’bass, stb) elegyítésén, a klub feltett szándéka a mai magyar under/overground előadók (Barabás Lőrinc Eklektric, Carbonfools, Irie Maffia, United, Qualitons, Zuboly, Turbo, stb) összehozása, hogy necsak a slágerlistákon, fesztiválokon találkozzanak, hanem ezen különleges alkalmakkor is.“ Random Trip.hu

Szerintem az élet történéseit a jin-jang kongatja, ging-gang. Ebből kifolyólag ennek az estének is megvannak a fehér és fekete színárnyalatai. Természetesen a pozitív ívből van több, így ezekkel kezdeném beszámolómat.

Már maga a lájnáppp is kecsegtető perceket ígérgetett nekünk: Szendrői Csaba (Elefánt) – ének, Judie Jay – ének, MC Zeek (Rewind) – rap, Tóth András (Elefánt) – gitár, Szebényi Dániel (Ocho Macho) – billentyűk, Drapos Gergely (Péterfy Bori & Love Band) – basszusgitár, DJ Q-Cee (Vinyl Warriorz) – lemezjátszó, beatbox, Delov Jávor (Turbo) – dob.

A színpadon először DJ Q-Cee pörgette a lemezeket, és felfelé a hangulatot, mondhatni beizzította a boldogsághormonokat az elkövetkező két órához, mivel már ekkor jó páran elkezdtünk táncolni. Majd jött a zenekar, akik szép lassan hozzá igazodva nekiálltak jammelni, egymásra mosolyogva, ami bennem azt az érzést keltette, hogy nem csak kötelességből állnak a színpadon ma este, hanem mert igazi zenészek, nem a haza bölcsének fotósorozata húzza a hangszerek mögé Őket. Lényeg, dallamosan elindult a koncert. Búzasörrel átitatva, táncoló izmaimat bemelegítve vártam az est hangjait is a zenekar ölébe – merthogy Ők a színpad egyik végéből a másikba bizonyos szinten U alakot formálva helyezkedtek el. Elsőként Szendrői Csaba lépett a mikrofon árnyékába, és elkezdte a tőle megszokott kellemes-füstös hangján kiénekelni szavainak játékát. Imádom, ahogy játszik a szavakkal. Őt Judie Jay követte, ki szerintem a Magyarország egyik legjobb női énekese. Ezt be is bizonyította. Olyan szinten körbeénekelte az akkor már ki(hang)színezett hangulatomat, hogy leesett a lelki állam, a hajlításaival pedig, mintha lekvárt kenegetett volna folyamatosan a szánkba adott dallam-kuglófokra. Mi tetőzhette volna ezt be, mint egy jó kis rap, mikor MC Zeek pattogott elénk, ki megannyi esemény (hip)hopmestere. Itt sem vallott kudarcot, tolta izomból rendesen, nem kis veszájdíszájd adalékot kölcsönözve az előadásnak. Számomra bizonyossá vált, hogy az a gondolat, Zeek nem a szavak embere, nem fog eszembe jutni soha. Külön virtuális jó pontot küldenék Neki ezúton is, amiért nem csak angolul, hanem magyarul és darálta (profin módon követve a ritmusokat) a szavakat. Ez nagyon szimpatikus gesztus volt. Hiába, szívügyem a magyar nyelv. Ahogy minden összeállt a pódiumon, az ember azt érezhette, egy gyönyörű termés vagyunk mi itt a hajóval, zenészekkel, közönséggel egybeolvadva a Duna egyik ágán. Szerintem nem csak a vízen, hanem a hanghullámokon is ringott ezeste az A 38.

 

Most, hogy így szépen kiszíneztem (nem muszájból, mindig őszinte leszek Veletek) az átadandó emlékeket, említést tennék a számomra zavaró tényezőkről is, bár nincs sok: 2. A legkényelmetlenebb az volt, hogy néha alig lehetett érteni a szöveget, főleg Csabánál és Zeek-nél volt ilyen probléma – pislogtam csak olykor-olykor, hogy amit én hallok az a nyelv nem erről a bolygóról van.(?) A hangosítás volt-e rossz, vagy Ők énekeltek-e halkan? Szerintem az előbbi, mivel mikor a koncert második felében közelebb araszoltunk a színpadhoz – pontosan az első sorról van szó -, akkor bizony már érthető volt a szöveg, és azt is megfigyeltem, hogy előadóink mindent beleadnak, ríszpekt. Ami még feszélyező volt az a közönség 1/3-a, mivel folyamatosan beszélgettek, úgy zümmögtünk, mint egy méhkas, szúrták is a fülem. Nem értem, miért kell folyamatosan társalogni egy koncerten, szerintem a zenét hallgatni kell, helló.

 

Mindezek ellenére sikerült elvonatkoztatni a negatív tényezőktől, és átadni magunkat az  estének, és amit az adott nekünk, örök élmény marad agyunk memóriakártyáján, ki sem lehet törölni, mert védetté tettem. Azt tudom ajánlani, akinek van módja, mindenképpen próbálja ki ezt a trippet, nem fog csalódni, csak a véleményemhez csatlakozni.

Szólj hozzánk!