Zombi szerelem szonett

Zombi szerelem szonett

Érted dobban bomló szívem, szerelmem,
pumpálja még szénfekete vérem.
Bár ne sírbolt volna házam régen,
ne kellene fagyos földben hevernem.

Ám egyszer majd nem kell téged keresnem,
szép alakod felfedi a hold fénye.
Elém tárul holt szerelmem lénye,
s minket rejt majd el halotti leplem.

A sötét éj majd sóhajunkat hallja,
a zordon hajnal néma eskünk vallja,
a kesergő pirkadat velünk búsul.

Minket óv majd az ónix színű égbolt,
elvész az óra, mikor idegen volt
a rémmosolyunk s rothadó húsunk.

Kiemelt kép: DeviantArt

Szerző:

Kasza Péter
Írok, olvasok, rajzolok, szeretem az óceánt, a kutyákat, a cilinderes polipokat… és létezem.

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás