Zsákból Macska –Gidró Zsuzsi különleges világa

Zsákból Macska –Gidró Zsuzsi különleges világa

Múlt héten bemutattam nektek Gidró Zsuzsit és blogját a Zsákból Macskát.  A hihetetlenül kreatív, kitartó és energikus leányzó jelenleg már az iskola padjait koptatja, de a sok tanulnivaló mellett az írást sem hanyagolja. Tudjatok meg többet a lányról, aki egyébként nem írópalánta (vagy mégis?)! Ma elhoztam nektek az interjút amit nemrég készítettem vele!

Zsuzsi

Zsuzsi

1. Mikor és miért kezdtél el blogolni?

Kisiskolás korom óta naplót vezetek, kisebb nagyobb kihagyásokkal, rövidebb, tömörebb beszámolókkal. A kezdeti kis lakatos füzetkék által érzett biztonság miatt sikerült kiönteni szívemet, lelkemet a lapokra. Aztán ahogy nőttem, egyre vastagabb naplófüzetek teltek meg, amiket senkinek nem mutattam meg, sőt a létezésükről is csak a bizalmasok tudtak. Ahogy váltották egymást életem fontosabb szakaszai úgy lett egyre több mondandóm, és éreztem, hogy már nem csak arról írok, ami aznap történt, hanem az érzéseimről is. Majd jött az digitalizált korszak,és a papírlapokat felváltotta a billentyűzet, a lakatot pedig a jelszó.

A legelső blog bejegyzésem még azt hiszem 2010-ben született, a régi blogomon. Akkor még csak gyerek voltam és vonzott az internet nyújtotta anonimitás, hogy bármit írhatok, bárhogyan. Törlés előtt a régi blogom bejegyzéseit olvasva egy fejlődést véltem felfedezni, nem csak az írásaim minőségében, hanem a személyiségemben is. Így kis szünet után úgy döntöttem csinálok egy új blogot, mert egy új kezdet mindig rengeteg lehetőséggel kecsegtet, és ezekre szükségem volt. Egy olyan oldalt akartam létrehozni, ami rólam és azokról a dolgokról szól, amik érdekelnek. Nem volt kifejezett célja az egésznek, csak alkotói éhségemet szerettem volna csillapítani.

2. Mesélnél a kezdetekről? Hogy fogadta a családod, barátaid a hírt, hogy írni kezdtél?

A régi blogomról inkább csak a barátaim tudtak, majd a Zsákból Macskát már a családom is „megneszelte”. Egyik blogger társam (Anami) interjút készített velem, ami a Facebookon nagy lavinát indított, azt hiszem mondhatom, hogy minden olyan ismerősöm akivel kapcsolatot ápolok a Facebookon kívül is, értesült arról, hogy én írok. Többek között így tudták meg a szüleim is. Ők azóta rendszeres olvasókká váltak, mivel gyakorlatilag már ötödik éve, hogy nem élek velük a továbbtanulási vágyaimat teljesítve, van amiről a blogon keresztül értesülnek. De így van ezzel több olyan barátom is, akiktől sok száz kilométer választ el.

Mindenki meglepődve fogadta a hírt, hát még én a reakciókat. Ismerősök gratuláltak a találkozásokkor, kocsmai beszélgetések témáját adta több bejegyzésem is, a Facebookon üzenetekben érkeztek a kérdések, hogy „ez most komoly? tényleg te írod?”, egyszóval nagyon pozitív volt a visszajelzés amit kaptam. Úgyhogy folytattam, ezúttal több figyelmet szentelve a blognak. Féltem attól, hogy miután kiderül, hogy én vagyok a szerző, megváltozik valami. Hogy másképp fogok írni, mert tudom, hogy milyen emberek olvasnak és majd az elvárásaik fognak irányítani. De sikerült elsiklani mindez mellett, önmagam maradni, és beletenni azt a pluszt, ami miatt még mindig szívesen olvasnak. A legjobb pedig, hogy fogalmam sincs mi az.

3. Mi az, ami leginkább inspirál?

Az élet, a körülöttem lévők, a jelen értékei inspirálnak. Legtöbbször a váratlan helyzetek a legjobb inspiráció-források. Szeretek olvasni, és új dolgokat kipróbálni, ami személyes fejlődésemben is nagy szerepet játszik. Néha inspirál a szellő a napsütötte vállamon, máskor egy ember, egy tárgy, egy kép, egy mozzanat. Az írók, költők, okos emberek mondandója is hatással van rám, főleg ha ugyanazt tapasztalom.

4. Vannak olyan dolgok, amikről szívesen írnál, de még nem tetted meg? Ha van, mik azok?

Az írásaimat osztályozó kategóriákból a „könyvajánlók és vélemények”-et hiányolom. Mivel sokat olvasok és legtöbbször tetszik is, jó volna elmondani másoknak, hogy mennyire jó volt az a könyv. Nagyon szeretek ajánlások alapján olvasni, mert így láthatom az én és mások olvasás során kialakuló képzeletbeli világok közti különbségeket. Nagyon érdekes tud lenni, hogy ugyanaz a könyv mennyi féle reakciót ki tud váltani más és más emberekben.

Egy másik dolog amiről most már gyakrabban szeretnék írni az a mindennapjaim, mivel új városba költöztem jó volna dokumentálni a kalandokat. Azt hiszem ez hamarosan gyakorlatba is ültetődik. 🙂

5. Mi az amit az írás ad neked?

Segít. Gyakran terápiás céllal ülök le a gép elé, hogy letisztázzak magamban dolgokat. Így könnyebb nekem feldolgozni. Menedéket nyújt, ha nincs kedvem senkivel sem beszélni, lenyugtat ha ideges vagyok. És hiányzik, ha teendőim nem engedik, hogy vele legyek. Egyfajta biztonságot is jelent, hogy sosem vagyok egyedül, magammal beszélek a sorok között.

6.Bemutatnád néhány szóval a rovatokat?

Az eddigi felállás szerint öt rovatba írogatok. A leggyakrabban frissülő az „Ezt gondolom”rovat, ahová az életemben éppen felmerülő problémákról, változásokról, történetekről írok. Ezek a bejegyzések szólnak leginkább rólam, a felismerésekről, a tanulságokról.

Kreatív énem megnyilvánulásai vannak jelen a „Te is megcsinálhatod” rovatban, ahová általában akkor írok, amikor otthon készítek valamit magamnak. Az ehhez gyűjtött ötleteket csokorba szedve, képekkel illusztrálva mutatom be az olvasóknak.

A „Kis célok, nagy hatások” címszó alatt egy olyan sok héten át futó kihívássorozat heti beszámolói vannak, melyek során bebizonyítottam magamnak és akár másoknak is, hogy nem csak a nagy változtatásokkal érhetünk el nagy hatásokat. A kis heti célok teljesítésével is lehet hosszútávon változásokat hozni az életünkbe.  26 hét sok idő, mégis csak úgy elrepült az idő, a célok teljesítése pedig már teljesen beleivódott a tudatomba. Folytatni fogom, mert megéri.

Egy másik fontos dolog az életemben az utazás, a kitekintés a világba, épp ezért kapta az utazásaimról szóló rovat a „Világba tekintő” nevet. Fontosnak tartom, hogy az ember elmenjen világot látni és kimozduljon az otthoni környezetéből, hogy új dolgokat egyen, igyon és lásson, hogy új nyelven próbáljon meg kommunikálni, hogy idegen kultúrákat ismerjen meg. Nagy álmom, hogy körbeutazzam a világot, akár csak egy hátizsákkal, azonban ez egyelőre várat magára, így marad csak a kontinensen belüli utazgatás.

Az utolsó rovat, ami talán a legújabb, az a „Csodálni való művészet”. Itt olyan emberek munkáit szeretném bemutatni, akik valami csodálni valót alkottak. Tervben van kevésbé ismert művészek és alkotókkal való interjúk, vagy egyszerű bemutatások megírása.

7. A DIY rovatodat mi inspirálja? Honnan jönnek az ötletek?

Van, hogy valamire szükségem volna, de nincs rá pénzem, hogy boltban megvásároljam. Így marad a csináld magad verzió, aminek nagy híve vagyok. Most már inkább csak nézelődni járok üzletekbe, pinterest-en gyűjtöm az ötleteket, az otthoni alapanyagokból pedig kihozom a legjobbat, amit lehet. Rengeteg saját ötletem van, illetve van ami más ötletének továbbfejlesztett verziója. Próbálok mindig aktuális dolgokról egyszerű útmutatót adni. Így volt advent kezdetekor adventi koszorú készítésről és nyári időszakban az aktuális trendet követő virágkoszorúkról szó. Szeretem magam készíteni dolgokat, így mindig egyedi eredmények születnek.

8.Milyen tapasztalataid vannak az olvasókkal kapcsolatban? Milyen visszajelzéseket kaptál eddig?

Eddig csak pozitív tapasztalataim vannak. Jó hogy vannak nekem 😀  és próbálok mindig időben reagálni a kommentekre, hogy lássák érdekel a véleményük. Nagyra értékelem, ha valaki nem csak elolvassa a bejegyzést, hanem el is mondja a véleményét arról, amit olvasott. Sokaktól kapok bátorító szavakat, hogy folytassam és ne hagyjam abba. De természetesen vannak „csak” olvasók is, akik elismerésük jeleként nyomnak egy lájkot, ez is sokat jelent. Hisz fontos mindenki számára, hogy visszaigazolják, jól csinálja azt, amibe belefogott.

kép: http://zsakbolmacska.wordpress.com/rolam/

kép: http://zsakbolmacska.wordpress.com/rolam/

9.Milyen tanácsot adnál azoknak, akik még csak írópalánták?

Vagyis akkor én már nem vagyok írópalánta? Talán már túl vagyok az elején. Nem szeretem magam írónak nevezni, nem hiszem, hogy megérdemlem még ezt a „címet”. Egyetlen tanácsom van: írni, írni, írni és olvasni. Sokat. Minél több kifejezést ismerünk, annál színesebbé tehetjük az írásainkat.

10. Hogy képzeled a jövődet?

Nem szeretek nagyon előre tervezni. Maximum egy évre előre szoktam gondolkozni azon, hogy  mi legyen. De úgy vagyok vele, hogy semmi sincs kőbe vésve, az életünk egyik napról a másikra fordulhat fel fenekestül. Ami biztos, az az elkövetkező két év budapesti élet és az Msc befejezése. Azután egyelőre csak fehér lapok vannak a határidőnaplómba. De szeretnék az írással foglalkozni a jövendőbeli mérnöki munkám mellett is, hacsak kikapcsolódásként is. Vagy lehet, hogy az írás lesz a mindenem? Nem tudhatom mit hoz a jövő.

Azt, hogy Zsuzsi most még írópalánta-e, vagy már túlesett az első fázisokon azt csak ő érezheti… Én úgy gondolom, hogy néhány buktatón már továbblendült, de azt, hogy ő még csak palánta-e, vagy már annál több, azt majd előbb vagy utóbb úgyis érezni fogja. Én kívánom neki, hogy sikerekben gazdag jövője legyen! Köszönöm a válaszokat mind a magam, mind pedig a Lendület magazin nevében.

És ne feledjétek, Zsuzsit Facebookon is követhetitek: 
https://www.facebook.com/zsakbolmacska

 

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!