Szerintem két féle ember létezik, aki soha egyetlen részt sem látott a Jóbarátokból, meg a többi, aki rendszeresen újranézi. Én az utóbbihoz tartozom. Hiába láttam már minden egyes részt, hiába fújok minden egyes poént kívülről, valamilyen csodálatos módon a Jóbarátok valóban örök. Néha elgondolkozom azon, hogy mennyire nem zavar, hogy nincsenek benne például okostelefonok, mennyi jelent nem működne már a mai világban… És mégis…
Kevés könyvet vártam ennyire, mint Saul Austerlitz-ét. Ugyanakkor féltem is belekezdeni, mert tartottam tőle, hogy mi lesz, ha lerombol egy képet bennem. Mi lesz, ha lekapargatja a cukormázat, vagy egyszerűen csak tudatosítja bennem, hogy ez a világ kicsit sem valóságos. Ám legnagyobb örömömre nem így történt!
Bár több kritikában olvastam, hogy voltak akik száraznak találták, és néhány rész talán unalmas volt, de azt gondolom, hogy akik imádják ezt a sorozatot, egyáltalán nem így fogják látni. Szinte faltam a sorokat, hogy még több titkot, még több kimaradt részt, poént megtudjak a sorozatról, és a szereplőkről is.
És bevallom azóta újra elkezdtem nézni az elejétől, mert most már annyi jelenetre máshogyan nézek. Külön kiemelném, hogy a könyv szerkezete is tökéletes, egyáltalán nem érződik, hogy Saul Austerlitz több száz interjúból állította össze magát a kötetet.
“Megtudhatjuk, hogy Monicát játszó Courteney Coxot eredetileg Rachel szerepére szánták, ő kérte, hadd kapja a másik karaktert. Kiderül, hogy Lisa Kudrow biológusnak készült, és csak később választotta a színészetet. A szerző elárulja, hogy Jennifer Aniston és David Schwimmer között olyan tökéletesen működött a kémia, valami olyasmi jött közöttük létre, amit még sohasem láttak a producerek előtte: vonzalom és gyűlölet, gyengédség és brutalitás varázslatos, leírhatatlan keveréke. Nem csoda, hogy végül ők lettek a sorozat szerelmespárja, nem pedig Joey és Monica, ahogy a forgatókönyvírók eredetileg tervezték.”
Arról is olvashatunk, hogy milyen nagy kockázatot vállaltak azzal a készítők, hogy Jennifer Anistont szerződtették, hiszen neki eközben egy másik műsorra már volt szerződése. Ha az nem hiúsul meg, az egész első évadot újra kellett volna forgatniuk. Hihetetlen, de végig izgultam ezeket a részeket a könyvben.
Nem csak azoknak ajánlom, akik szeretik a Jóbarátokat, hanem íróknak is. Hiszen rengeteg ötletet kapunk arról, hogy milyen komoly munka felépíteni egy karaktert és a köztük lévő kapcsolatot. Hogyan lesz egy szereplő szerethetőbb, mitől nem működött például az elején a “túl macsó” Joey karaktere. Hogyan lehet, és kell változtatni ahhoz, hogy végül elérjük a várt eredményt. Illetve mennyire fontos, hogy megalkossuk a karakterek előéletét is. Nagyon sokáig Monica például kilógott a sorból, mert nem tudták, hogy milyen is legyen tulajdonképpen. Végül maga a színész rendmániája hívta életre a “végleges” Mónicát.
Az pedig ahogyan a készítők hittek ebben a sorozatban és a csapatban, az sokszor könnyeket csalt a szemembe, mert számomra megmutatta, hogy igenis fontos, hinnünk az álmainkba, ahhoz, hogy elérhessük őket!
Hálásan köszönöm a 21. Század Kiadónak, hogy elolvashattam ezt a csodálatos könyvet! Azt hiszem a “Jóbarátok-jelenség” nélkül sokunk élete lenne kevesebb!
Ha tetszett az ajánló, a könyvről az alábbi helyeken olvashatsz még:
Képek forrása:
