A Kódjátszma forgatókönyvírója, Graham Moore ismét egy érdekes történelmi témához nyúlt Az éjszaka fénye című regényében. Az utcák még gázlámpák fényébe burkolóznak, miközben a háttérben a kisemberek számára teljességgel felfoghatatlan hatalmi harc van kibontakozóban Thomas Edison és George Westinghouse között. Sokat elárul a kezünkben tartott regényről az első mondata, Graham Moore szavaiból pedig csöpögött, hogy egy vérlázítóan izgalmas történetet olvashatunk majd.
„Azon a napon, amikor először találkozott Thomas Edisonnal, Paul végignézte, ahogy egy férfi elevenen elég a Broadway felett.”
Graham Moore
Mindig érdeklődve olvasok tudományos cikkeket, az már más tészta, hogy sokszor csak nagyon keveset sikerül kihámozni belőlük, nem tagadom, nem az én nyelvemen íródnak. Volt bennem egy kis félsz: ha már egyszer ilyen nevekkel dobálózik a fülszöveg, hogy Edison, Westinghouse, Tesla, akkor elképzelhető, hogy elveszek majd, mint szürke szamár a ködben. Ráadásul az áramháború kellős közepén a jog szerepe sem lesz elhanyagolható, sőt mi több, vezérvonala lesz a történetnek. Szerencsére a kíváncsiságom hajtott előre. Mint már annyiszor, most sem bántam meg. Ha én élveztem, te is fogod!
Főszereplőnk, Paul Cravath, a fiatal, ígéretes ügyvéd, aki hála istennek, kicsit sem konyít semmilyen gép működéséhez. Gyakorlatilag nulla technikai tudással csöppen az események kellős közepébe, a neki adott magyarázatok egy-egy találmánnyal kapcsolatban mindig egyszerűek és világosak. Úgy érthetjük meg többek között az egyenáram/váltóáram működési elvét, hogy nem érezzük azt, az író nekünk magyaráz. Mert nem is. Paul sem érti. De minden alkalommal ott ülünk az ügyvéd mellett, és együtt jövünk rá, mondatról-mondatra, merre van az arra.
A hatalmasok harcában nehéz igazságot tenni, sem Westinghouse, sem Edison nem angyalszárnyakon repked, de még csak egy aprócska glória sem lebeg a fejük felett. Egyedül szegény Teslát sajnálom mindvégig, aki magáért a tudományért él, gondolatait semmi más nem köti le, csak és kizárólag a találmányai. Szociális képességei a mínusz végtelen felé tartanak, jóformán egy gyermek szintjén áll, folyamatos pátyolgatást igényel könnyen összetörő elméje és lelke. Belebonyolódunk a jogi útvesztőkbe, a szabadalmi törvényekbe, kinek mi áll jogában, mitől izzólámpa az izzólámpa (már-már filozófiai magasságokba emelkedve), és honnan számít már teljesen új találmánynak. Minden, de tényleg minden úgy van megírva, hogy bárki megérthesse, és komolyan kezdtem úgy érezni, hogy nem vagyok tök hülye a témához.
„Tesla munka közben volt a legboldogabb. Westinghouse viszont akkor, amikor végzett. Edison pedig csak akkor, ha ő győzött.”
Külön pacsi a könyv végén található írói megjegyzésekért, ahol rengeteg információt találunk a regény és a valóság kapcsolatáról, fejezetenként megjelölve az esetleges pontatlanságokat, írói szabadságot, az események időpontjainak átrendezését. Imádom ezt a néhány plusz oldalt, mert ilyenkor úgy is szoktam olvasgatni a témában, és ha elém teszik, amire még kíváncsi lennék, az nagy piros pont.
A regény nagyon olvasmányos, mindenkinek ajánlom, aki egy csepp érdeklődést is mutat az alábbi címszavak bármelyike iránt: tudomány, találmányok, jog, izgalom, 1800-as évek Amerikája, fordulatok, karakter-központúság, Edison, Tesla, Westinghouse.
Az Agave könyvek oldalán beleolvashatsz a regénybe: Agave Könyvek
A kiemelt kép forrása: Agave Könyvek Facebbok oldala
A kép forrása: Wikipédia
